Akit érdekel, de annak is, akit nem érdekel az ilyesmi:
betöltötte a 90. évét Bacsa Mihályné (Piroska néni) Állomás utcai lakos, erőben egészségben.
Ezúton is szeretettel köszöntjük!
Miért kell ezt tudni mindenkinek?
Hát azért, mert ő egy embertársunk, aki falunkbéli, tehát hozzánk tartozik! Családtagnak számít a gondozási központban is, ahol csodálatos kis ünnepséget tartottak december 2-án, hétfőn, ebből az alkalomból.
Sokan köszöntötték őt, ki virágcsokorral, ki szép szóval, verssel a gondozási központ vezetői és dolgozói. Az oklevéldíjas Szép Öregkor Nyugdíjas Klub asszony-tagjai, Erzsike néni vezetésével, magyaros tánccal és a híres kán-kánnal ajándékozták meg Piroska nénit kilencvenedik születésnapján.
Az ajándéksort a közösen vett, szépen díszített virágkosár nyitotta meg, majd asztalra került a malomkő nagyságú igazán finom torta is, melyet az ünnepelt csak Pintérné Magdika vezetőasszony segítségével tudott felvágni. Mindenkinek jutott belőle.
Öröm volt tapasztalni az egymás iránti szeretet és a megbecsülés megható megnyilvánulásait.
A gondozási központ dolgozóinak és vezetőinek a gondozottak iránti figyelmességét, empátiáját és kedvességét.
Most, amikor közeledünk 2002 karácsonyához, és az év végéhez, mintaértékűnek kell tekintenünk ezt a születésnapi ünnepséget. Miért? Azért, mert sokan bizony szégyellik szeretetük kinyilvánítását, magánügynek tekintik a szeretetet.
Valójában természetesen magánügy, azonban mégsem az, mivel egy közösségen belül a szeretet megnyilvánulása rendkívül fontos összetartó erő. Inkább úgy lehet mondani, az egymás iránt érzett szeretet és megbecsülés nélkül nincs közösség.
A kilencven éves Piroska néninek emlékül leírom az ünnepségen elhangzott verset:
Uram, ma lettem kilencven éves.
Túl gyorsan múltak az évek.
Még oly sokat szeretnék tenni,
Úgy szeretnék kilencvenegy lenni!
Jó lenne még sokat utazni,
Újabb helyeket látogatni,
Halálom perce még várhat,
Megérhetném a kilencvenhármat?
Ahogy a technika halad,
Sok újat lát, ki élve marad,
Még oly sok minden ideköthet,
Úgy örülnék a kilencvenötnek!
Addigra már oly sokat láttam,
Emlékeimet regisztráltam.
Mily nagy kár lenne, ha elmennék,
Mielőtt kilencvenkilenc lennék.
Még egy év és akkor valóban
A népek azt mondják rólam:
Ez aztán igen szép kort ért meg,
Hisz tegnap volt száz éves!
