Az április 11-én megtartott Költészetnapi szavalóversenyen a népes közönség előtt 29 általános iskolás mondott szebbnél-szebb verset.
A zsűri tagjai – Rozgonyiné Szabó Mária, Dr. Lehoczkyné Kehrer Anikó, Kószóné Bihari Etelka – a szavalatok után a következő döntést hozta:
1-2. osztályosok kategóriájában:
– 1. helyezett Pölös Evelin 2. osztály
– 2. helyezett Táborosi Mónika 2. osztály
– 3. helyezett Fejős Máté 1. osztály
– 4. helyezett Gémes Anett 1. osztály
– 5. helyezett Kovács Márta 2. osztály
– 6. helyezett Váczi Sára 1. osztály
– 7. helyezett Gajda Orsolya 1. osztály
– 8. helyezett Farkas Anikó 1. osztály
– 9. helyezett Németh Lajos 1. osztály
Hallhattunk még Szarvas Brigitta, Apró Virág, Szobácsi Alexandra, Puskás Viktória, Sápi Tamara, Lukács Sándor, Rúzs-Molnár Nelli, Gyánti Henriett Kitti, Kollár Gábor versmondását.
3-4. osztályosok kategóriájában
– 1. helyezett Kalamusz Kata 3. osztály
– 2. helyezett Nagy Boglárka 3. osztály
– 3. helyezett Kozma Nikolett 3. osztály
Németh Anikó, Hartman Tamás, Szénási Ramóna, Németh Dóra, Bányai Hajnalka mondott szép verseket.
A felsősök közül:
– 1. helyezett Strincz Beatrix
– 2. helyezett Süli Alexandra
Szép élmény volt a Költészet Napján látni és hallani a gyerekek igyekezetét, hogy minél szebben és pontosabban tudják tolmácsolni a költők által leírt gondolatokat. A versenyre felkészülve, a versek között válogatva minél több költőt és verseit megismerhetik ezáltal.
Dr. Hérány Ferenc verseskötetének bemutatóján sok érdekes történetet mesélt irodalomról, költőkről, a saját életútjáról.
Nagy beleéléssel mesélt verseiről és idézett
belőlük. Elmondása alapján bepillanthattunk a versírása rejtelmeibe, késztetésébe. Sajátos kifejezésmódja, egyéni stílusa, rímek használata megragadta hallgatóit.
Orvosné Jaksa Mária kérdéseivel rávilágított verseinek témaválasztására. Örülünk, hogy megtisztelt bennünket, érdeklődőket azzal, hogy eljött közénk és megismerhettük irodalmi munkásságát.
A Szegvári Alapfokú Művészeti Iskola növendékei áprilisban bemutathatták több versenyen az egész évben tanultakat.
A szegedi Százszorszép Néptáncfesztiválon 33 táncegyüttes közel kilencven produkciója között a Szegvári Dobbantó Néptáncegyüttes Hóvirág-Gyöngyvirág és Mini csoportja vett részt, igen szép sikerrel adták elő táncaikat.
Az ország minden részéből érkező csoportok között a szegváriak a legjobbak között vannak.
A verseny értékelésében a legjobbak bekerülhetnek a gálaműsorba, amelyet a Szegedi Nemzeti Színházban rendeznek. Itt a Mini csoport Nyárádmagyarósi táncát mutathatta be.
A 6. Falusi Művészeti Iskolák találkozóján Csengelén három csoport, az Aprók, a Hóvirág-Gyöngyvirág és a Mini csoport vett részt.
A szegvári szülőkből álló népes közönség láthatta, hogy a fellépő nyolc csoport között a szegváriak megállják a helyüket.
Magyar Imre és Magyar Imréné táncoktatók plakettet kaptak. Ezzel azt ismerték el, hogy minden éve részt vesz a Dobbantó Néptáncegyüttes ezen a találkozón, nagy létszámú csoportokkal és mindig eredményesen szerepelnek.
Ezen a találkozón a hangszeren tanuló gyerekek is versengtek.
A Szegvári Alapfokú Művészeti Iskola 2 első helyezést, 3 harmadik helyezést és 5 plakettet kapott.
Hogy kik kapták ezeket, a Diákvilág rovatban olvashatják.
Könyvajánló
2002. áprilisában jelent meg Hankó Györgyné Paksi Márta: Szentes és környéke népzenéje és néptánca a XX. században című könyve.
A könyv arra vállalkozik, hogy felkutassa a Szentesen és a környező falvakban a ma élő emberek emlékezetében élő néphagyományokat, a zenével, tánccal kapcsolatos visszaemlékezéseket. A levéltári kutatások, a már megjelent történeti leírások képezik a könyv alapját.
Szegvári muzsikusok és adatközlők a helyi dudásokról, tekerősökről, az ún. „magyar bandákról és a lakodalmi szokásokról című fejezetben képekkel illusztrált összeállítás található. A szegvári kötődésű Faragó Péter gyűjtőmunkája alapján készült fejezetben Bárány Sándor zenészre emlékeznek családtagjai. Gémes Mihály saját maga mondja el zenészi, népdalgyűjtő, nótaíró pályafutását, több szegvári „magyar banda” tagjaira emlékezik, lakodalmi szokásokat, táncleírást közöl. Katona Lászlóné adatközlő régi lakodalmas szokásokról mesél a könyvben.
Szőke Istvánné Palatinus Franciska elmondása alapján a Ritka búza, ritka árpa… című dalra táncolt táncot is leírja a szerző.
A Néptáncos és népzenei örökség átadása Szentesen és a környező településeken című fejezetben Szegvár külön címszót kapott. Megtudhatjuk, hogy szegvári gyűjtésű népdalokat őriznek a Néprajzi Múzeumban: Hej halászok, halászok; Szép a leány ideig …; Megkötötték nékem a koszorút; Adjon Isten rózsám, csendes jóéjszakát; Nyílnak, nyílnak a mezei virágok.
A könyvhöz tartozó hangzó mellékleten Dudás Ferencné énekel, a felvétel 1969-ben készült.
A Dobbantó Néptáncegyüttes rövid történetét is olvashatjuk ebben a fejezetben.
A hagyományos népzene kihalóban van és a népzenészek is igen kevesen vannak.
Ezt támasztja alá egy idézet is:
„Gémes Mihály szerint az asztalnál való muzsikálás is hozzátartozik a lakodalomban végzendő munkához, és külön fizetség nélkül is meg kell tenni! A hallgatók, a csárdások mellett tangót, keringőt is játszottak. Napjainkban viszont egyre kevesebben ismerik a régi szép hallgatókat, csárdásokat. Nincs kinek a fülébe húzni! Kihal a szokás.”
A Szegvárét Emlékéremmel kitüntetett Gémes Misi bácsi
a 2002. évi falunapokon
(Fotó: Purgel Zoltán)
A hagyományok megismeréséhez, felélesztéséhez nyújt segítséget ez a könyv.
