Július legvégén, 84 éves korában, elhunyt Szabó Lajos népi iparművész, mindenki Lajos bácsija.
Már idősebb korában kezdett rendszeresebben foglalkozni kedvtelésével a faragással, bár fiatalon is volt vonzódása hozzá. Évtizedek óta arra törekedett, hogy megvalósítsa kitűzött célját: a parasztemberek által használt szerszámok, eszközök, tárgyak , házuk, környezetük tárgyainak, állataiknak a kicsinyített változatának az elkészítése fából, illetve hiteles anyagból.
Ezt a célját megvalósította, ezért is kapta meg a népi iparművész címet, kitüntetést. Munkájával hozzájárult ahhoz, hogy a legifjabb nemzedék megismerje a parasztemberek életéhez szükséges tárgyakat, szerszámokat, az ősök eszközkultúráját.
Sok nagyvárosi és helyi gyerekkel ismertette meg az ekét, a gereblyét, a szőlőprést, ekekapát, és még sorolhatnánk a szerszámok neveit.
Munkái nem csak a szegvári Falumúzeumban láthatók. Itt egy gyönyörűen elkészített lovasszekér, szénásszekér (ökrösszeklér), szobabútorok láthatók többek között – hanem a kecskeméti játékmúzeumban is. Rengeteg tárgya került el magángyűjtőkhöz, ezzel is hozzájárult Szegvár község jó hírnevének elterjedéséhez. Sok helyen volt kiállítása, rengeteg népi vásáron bemutatón vett részt.
Nagy szeretettel tartott bemutatókat a szegvári iskolások, óvodások csoportjainak. Bemutató közben szívesen mesélt a parasztemberek életéről, munkájáról.
Halálával nagy veszteség érte falunkat, a helyi és a környékbeli idegenforgalmat.
Emlékét megőrizzük.
Kovács Lajos István múzeumvezető
