Szegvár Online - szegvári független hírportál
Ultimate magazine theme for WordPress.

A vármegyeházáról, amelyet mindenki kastélynak nevez

729

Kérjük vedd figyelembe, hogy ez a bejegyzés már több mint egy évvel ezelőtt jelent meg, így lehet, hogy ma már nem aktuális információkat tartalmaz.


Sokat beszélünk róla mostanában, egyre többet hallunk is róla. Tulajdonképpen azért van ez így, mert szinte mindenki sajnálja, hogy ez a gyönyörű épület a sok szobával, helyiséggel kihasználatlanul díszíti a falu közepét. Szeretnénk, ha használhatná a település. Már csak azért is, mert ez az egyetlen olyan objektív dolog, amely annak a több, mint száz évnek az eredményeként a falu magáénak tekinthet, pontosabban szeretne magáénak tekinteni, mely idő alatt a vármegye székhelye volt. Hogy legyen miről beszélni, és legyen mivel érvelni, néhány gondolatot papírra vetek a vármegyeházról. Igyekszem felhasználni Maróthy Győző, Herczeg Mihály, Dr. Vörös Gabriella, Rózsa Gábor és a saját kutatásaim eredményét.
A Kurca partján áll Csongrád megye barokk stílusú egykori vármegyeháza.
A méltóságteljes épület főhomlokzata rizalitként (leginkább a barokk építészetre jellemző, az épület homlokzatának előre ugró része) ugrik előre. Ennek földszinti középső tengelyében nyílik az elegánsan keretezett kosáríves kapubejáró. Valamikor a kapu két oldalán hatalmas, kovácsoltvas tartókon olaj, illetve petróleum lámpák világították meg esténként a nagykaput. 
A barokk kor hangulatát leginkább a kovácsoltvas rácsozatú földszinti ablakok és a mögöttük található hajdanában boltozatosnak épült termek idézik vissza. A rizalit három emeleti ablaka íves keretű, a földszint ablakait egyszerű kőkeretek övezik, míg az emeletieket keretezés és könyöklőpárkányok is díszítik.
Mind a főhomlokzat, mind a további három oldal földszinti és emeleti szintjei közt övpárkány fut körbe, mely árnyékvetésével kiemeli a földszinti és emeleti helyiségek eltérő belmagasságát, az emeleti szint reprezentatív, közösségi rendeltetését A mai sárga homlokzaton nem feltűnő, de így is látható, hogy az ablakok közti mezőket egyszerű faltükrök díszítik az emelet minden oldalán. A régi képeslapokon a II. világháborút megelőzően a faltükrök nagyobb hangsúlyt kaptak eltérő színüknek köszönhetően. 
A déli homlokzaton a földszinten és az emeleten egyaránt 2-2, az északin alul 3, felül 2 ablaknyíláson keresztül jut fényhez az épület, díszítésük a főhomlokzat ablakaiéval azonos. 
Az udvari homlokzat az utcaival ellentétben nem szimmetrikus, tervezője inkább otthonossá igyekezett alakítani a vármegyeház hátsó alakzatait. Erre utalhat a bal oldalon látható hangulatos épületrész is. 
A fő- és hátsó kapu kosáríveit ismétlő zömök oszlopokon nyugvó földszinti árkádsor felett karcsú pillérekkel tagolt egyszerű terasz található, ahonnan csodás kilátás nyílt a kanyargó folyóra. A hátsó homlokzatot két keskeny rizalit foglalja keretbe a ház két oldalán. 
Az épületet manzárdtető fedi, ezt két szép kémény díszíti.
A volt megyeház földszintjén boltozatos, emeletén síkmennyezetes, nagyobb belmagasságú helyiségek sorakoznak. 
A néhány éve felújított külső homlokzat képével ellentétes a helyreállításra váró épületbelső, ahol az emeletre vezető lépcsőt lezáró kovácsoltvas ajtót és a szintén kovácsoltvasból készült lépcsőkorlátot érdemes megtekinteni. Az ajtó láthatóan régi, kézzel készült kovácsmunka, míg az emeleti vaskorlát ugyancsak gyönyörű, de nagy műhelyben készítették. Reméljük, hamarosan a belső terek is visszanyerhetik eredeti szépségüket.
Nem teljesen tisztázott még megnyugtató módon, hogy a barokk vármegyeház épülete mai formáját az egykori Károlyi-kastély átépítésekor vagy egy teljesen új vármegyeház megépítése során nyerte el.
Ehhez nem árt tudni, hogy a XV-XVI. század fordulójától Dóczi János királyi főkamarás, (1527-től pedig Szapolyai János király kincstartója) a falu földesura. A kis falu Szeg, fejlődésének, szépülésének idejét – ennek a Dóczi Jánosnak az itteni éveire (1506-34) tehetjük. Ő építtette a Kurca partjára többszintes castellumát. 
Az 1988-1991 között végzett ásatások során, egy téglából falazott pincéből előkerült gazdag leletanyag – fazekak, tálak, fém tárgyak, budai márgából faragott reneszánsz faragványtöredékek – bizonyítják egy gazdagon díszített reneszánsz udvarház meglétét abból a korból. A pince keskeny alapozását figyelembe véve az csak egy része lehetett a középkori épületegyüttesnek, melynek központi része bizonyosan emeletes volt egy csigalépcsőelem tanúsága szerint. 
Dóczi János Szapolyai iránti hűtlensége miatt hóhér keze alatt végezte. Az 1550-es években Mágocsy Gáspár birtokába került Szeg, ami a török korban, 1593 után elnéptelenedett.
Ezt követően Gr. Károlyi Sándor kuruc generális, a Rákóczi szabadságharcot lezáró szatmári béke aláírója szerezte meg a területet 1722-ben. Alföldi birtokainak központjává tette és nagyarányú építkezésekbe kezdett. 
Vörös Gabriella régész-igazgató vezette ásatás során bebizonyosodott, hogy Károlyi Sándor a Dóczi-féle építményeket és azok maradványait felhasználta kastélya 1726-28-as években történt építésekor.
A múlt kutatói abban nem értenek egyet, hogy a ma látható épület, mely 1773 és 1883 között a vármegye háza volt, a Károlyi-kastély átépítése során jött létre 1768-73 közt, vagy egy teljesen új épületet emeltek e célra.
Különböző történeti feldolgozások az előbbi mellett érveltek. Igazukat abban látják, hogy a megyeszékhely eleve azért került Szegvárra, mert Károlyi Antal megvételre ajánlotta fel leromlott állagú kastélyát a vármegye részére. Ezzel, úgy tűnt, hogy sürgősen, kevés ráfordítással jutnak a szükséges épülethez, mármint a vármegye. Az 1768-ban felmért kastélyért a gróf 836 Forintot és 30 Krajcárt kapott. A levéltári források szerint az átépítéskor az épületre 1772 decemberéig 16664 Forintot és 18 Krajcárt, 1773-ig 20329 Forintot és 16,5 Krajcárt költöttek.
Arra a kérdésre, hogy a munkálatok miért tartottak ilyen sokáig, az ásatások során kapott választ a kutatócsoport. Szerintük teljesen új épületet emeltek, mivel sem az alapozáson, sem a falazáson nem találták meg semmiféle átalakítás nyomát, és a XVIII. századinál korábbi leletekre sem bukkantak az épület és közvetlen környezetének vizsgálata során.
Előkerült viszont a feltehetően a megyeházával egy időben készült kút és a megyeháza építésekor használt meszesgödör is.
Maradjunk tehát abban, amit bebizonyítottak az ásatások, amit mi kastélynak nevezünk, az valójában vármegyeháznak épült “irodaház”, mely így is szép barokk épület.

Iratkozz fel a Szegvár Online híreire!

- Szegvár Online hirdetés -

Portálunk sütiket használ. Elfogadom Olvasd el

Adatkezelési tájékoztató