Szegvár Online - szegvári független hírportál
Ultimate magazine theme for WordPress.

Találtam egy gyöngyszemet – Szerényen, az Istenben bizakodva

0 120

Iratkozz fel a Szegvár Online híreire!

Főszerkesztő Úr szokott „Gyöngyszemeket” találni, és ezt szerencsére közzé teszi a Szegvári Napló hasábjain is. Hála Istennek jó pár „Igaz Gyöngy” él ebben a községben, ezért én is szeretném egy szerény kislányra azaz ifjú hölgyre felhívni a figyelmet.
Szabó Elvira alig 21 éves, szerény, csinos, halk szavú leány, aki nagy hírnévre tett szert. Idehaza jóformán csak a hétvégén tartózkodik, többnyire Szegeden él. 
Tápai Antal Szakközép és Szakiskola Szeged, Kálvária sugárút 86.sz. alatti intézmény tanulója volt 2 éven át, ahol cipőfelsőrész készítő szakmát tanult. Nem is akármilyen eredménnyel.
Ennek kapcsán egy riport készült Vele. 
– Mi is történt, milyen versenyen voltál? – kezdtem őt kérdezni.
– Budapesten a Szakma Kiváló Tanulója verseny 2004. február 23-án és március 25-26-án volt. Az országos versenyen kellett 
bizonyítani. Februárban írásbeli dolgozat volt. Márciusban pedig a gyakorlatban: első nap: gyakorlati munka végzés – 1 pár férfi félcipő felsőrészt kellett elkészíteni. A fekete bőr félcipő felsőrész szakmai szempontból precízen, jól elkészítve, és szép kivitelben került a zsűri elé. A második nap volt a szóbeli megmérettetés.
– A szóbeli vizsgától nagyon féltem, ez volt a legnehezebb számomra. – folytatja Elvira
– Miért?
– Mert én nem igen tudok beszélni. Szűkszavú, zárkózott természetű vagyok.
– És mi történt a szóbelin?
– Legnagyobb meglepetésemre, és megdöbbenésemre még meg is dicsértek, a maximális 20 pontot kaptam a szóbelire.
– Mivel magyarázod hát, hogy jól sikerült?
– Biztos vagyok benne, hogy Isten segített meg, egyáltalán nem magamnak tulajdonítom, ezt a sikert. Annyira hihetetlen ez számomra, mert alig tanultam, csak átnéztem a szerkesztéseket, és a számításokat, és sokat imádkoztam. Úgy indultam neki, hogy csak megpróbálom, talán egy kis esély arra, hogy hamarabb végezhetek. Ha sikerül jó, ha nem, akkor sincs veszteni valóm. A verseny előtt, és a verseny alatt kértem az Úristent, hogy legyen velem, segítsen meg. Reggel mielőtt elindultam kinyitottam a szentírást, és egyik zsoltár részletnél olvastam bele: Ne félj Velünk van a Seregek Ura, Jákob Istene, a mi menedékünk. (Zs 46,12) és ezután útra keltem. Ekkor tudtam, hogy Ő velem lesz. Ezután is imádkoztam. Itthon édesanyám, és az imacsoport többi tagja is imádkozott értem. Előző este megkértem őket, hogy kísérjenek imáikkal engem a versenyre. 
– Mit éltél át az eredményhirdetéskor?
– Ebben a szakmában 10-en voltunk. Hátulról kezdték az eredményeket, amikor már csak az első 3 maradt, akkor azt gondoltam talán a harmadik leszek. De nem az én nevem mondták. Jaj, biztosan én vagyok a második – gondoltam. De még ekkor sem az én nevem hangzott el. Alig tudtam felállni, és még a könnyem is kicsordultak örömömben, mikor az első helyezést nekem adták. Én nem akartam első lenni, egyáltalán nem is gondoltam rá. Az esélytelenek nyugalmával indultam neki. De végig éreztem Isten jelenlétét, az ő segítségét.
– Az Úristen nem kicsinyes, második-, harmadik hely nem rá vall! Mit jelent neked ez a díj?
– Minden tantárgyból 5-öst kaptam, azaz: kitűnővel végeztem. Nem is kell vizsgáznom. Kaptam egy díszoklevelet, az iskolától : 
a Tápai Antal fődíjat. Ebben az évben csak én kaptam ezt az elismerést. 
– Azt hallottam, hogy a Tv-ben is szerepeltél?
– Igen, a Szegedi Körzeti Stúdió készített egy híradást ami adásban volt, a velem készült riportot nem adták le.
– A szüleid mit szóltak a sikerednek?
– Nagyon örültek, és büszkék rám. Anyukám nagyon imádkozott értem, és ez meghallgatást nyert. Apukám is boldog volt, megdicsért. Nagymamáim örömmel dicsekszenek, és fűnek-fának mondogatják. Nekem az a jó, hogy nagy boldogságot szerezhettem nekik.
– Mik a terveid?
– Szeretnék egy másik szakmát is megismerni. Ha a felvételi kérelmemre igen válasz jön, ezt a szakmát is kitanulom…. Ha Isten ezt szánta nekem, végig csinálom. Rábíztam a jövőmet. A titkos: Eddig nem volt semmilyen vágyam arra, hogy autót vezessek, de most azt gondoltam milyen jó lenne, ha lenne jogosítványom, és a családtagjaimnak segítségére lehetnék. Igaz autónk nincs, de egyre erősebb bennem a vágy, hogy megtanuljak vezetni. Talán a nyáron el is kezdhetem.
– Köszönjük a riportot!
A Szegedi körzeti tv műsorában többen is láthatták Őt. Valóban nem „nagy dumás” leányka, inkább csendben, de szépen dolgozik. Ezért is sikerülhetett a versenyben első helyezést elérnie. Gondolom nemcsak az Iskolája büszke Rá, hanem mi mindannyian Szegváriak.
Elvira! Gratulálunk, és további sikeres életet kívánunk Neked. Találd meg a helyed az Életben! 
Piti Magdolna

Ha Szegvár egy ékszerdoboz Csongrád megyében, akkor Szabó Elvira egy gyöngyszem benne. 
Kovács Lajos

Iratkozz fel a Szegvár Online híreire!

Hozzászólások
Hozzászólások betöltése

Portálunk sütiket használ. Elfogadom Olvasd el

Adatkezelési tájékoztató