Szegvár Online - szegvári független hírportál
Ultimate magazine theme for WordPress.

Szegvári szilvalekvár

2 235

Írta: Marsovszki Mihály

Mikor az egek szine kék
s idézi ért szilva színét,
nyarat mutat a naptár,
perceim azzal mézezem,
hogy tereád emlékezem,
szegvári szilvalekvár.

Mint kisdiák, bő kékruhás,
ott jártam rég a szilvafás
szegvári kertek alján.
Az udvarokban forrt az üst,
orromba szállt a gyenge füst,
amely kék volt és halvány.

S vele az illat langymeleg, 
fűszerszagú leheleted, 
örökre érzem ezt már,
míg várt a mázas, sok csupor,
te kenőccsé főtt porcukor,
szegvári szilvalekvár.

Ízed máshoz nem fogható,
patikában nem kapható,
minden nyeleted gyógyszer. 
Ó, bár csak egyszer lenne még,
szájam csak egyszer enne még,
csak egyszer még, csak egyszer!

A szívem már mást nem óhajt,
te édes velő, barna sajt,
te szilvából lett nektár,
nem kell a föld más étele,
csak egy csupor veled tele,
szegvári szilvalekvár.

Száz konyha főztjét ettem, én,
de nincsen oly cukrászköltemény,
mely pótolhatna téged.
Szegvári szilva ért húsát,
az ifjúságom nárdusát
idézi édességed.

Te vagy a múlt, a hű befőtt,
az ifjúsággal egybenőtt,
és én már mást nem kérek,
nem kell sok cifra áldomás,
megrakott asztal, száz fogás,
se pástétom, se krémek.

Otthon a két kis gyerekem,
azt kérem, hogy a kenyeren
mely nekünk jut, legyen bár 
belőled mindig egy kenet,
ez megnyugtatná lelkemet,
szegvári szilvalekvár!

Budapest, 1996.

Marsovszki Mihály
Fotó: Lucz Ferenc

- Szegvár Online hirdetés -

Portálunk sütiket használ. Elfogadom Olvasd el

Adatkezelési tájékoztató