1849. október 6. – Arad
„1849. október 6-án tizenöt kivégzést hajtottak végre Magyarországon. Aradon reggel fél 6-kor agyonlőtték Kiss Ernő honvéd altábornagyot, Dessewffy Arisztid és Schweidel József vezérőrnagyot, valamint Lázár Vilmos alezredest, 6 és 7 óra közt pedig felakasztották Poeltenberg Ernő lovag, Török Ignác, Láhner György, Knezic Károly, Nagysándor József, Leiningen-Westerburg Károly gróf, Aulich Lajos, Damjanich János és Vécsey Károly gróf honvéd tábornokokat. Pesten reggel 7 órakor Fekete Imre kóspallagi paraszttal végeztek, este 6 órakor pedig agyonlőtték Batthyány Lajos grófot, az első független és felelős magyar kormány miniszterelnökét. Fekete Imre holtteste soha nem került elő – de hát ki is törődött volna ezzel a korán megőszült kis gerilla közvitézzel, akit azért ítéltek akasztófára, mert 1849 augusztusában elfogott egy osztrák futártisztet, Achilles von Gröller főhadnagyot, akit az iratok és jelentések elkobzása után elengedett. Az aradi vértanúk közül azoknak a holttestét volt könnyebb elvinni a vesztőhelyről, akiket felakasztottak. Howiger vezérőrnagy aradi várparancsnok Haynau utasításának megfelelően szigorú hangon közölte ugyan a papokkal és családtagokkal, hogy a katonának ott kell maradnia, ahol elesett, de érzékeltette, hogy szemet hunynak; ha a kérelmezőknek sikerül megegyezniük a hóhérral. Franz Bott, azelőtt brünni, később majd pesti városi hóhér ez idő tájt sokat panaszkodott a magas megélhetési költségekre, és ezért örömmel vette, ha egy-egy holttest kiszolgáltatásáért pénzt kap. (Mindenképp őt illette a felakasztottak felsőruházata, a fehérnemű pedig a hóhérsegédeket. Bott később Damjanich vörös zsinóros fehér köpenyét használta, valahányszor téli időben kellett mesterségét gyakorolnia.) Török Ignác, Nagysándor József és Aulich Lajos azonban agglegény volt, értük nem jelentkezett senki.”
A többi kivégzett vértanú holttestét a családok, barátok, tisztelők elvitték és általában a családi birtokon eltemették. 1912-ben és 1913-ban szervezett kutatásokat végeztek a kivégzettek azonosítására. Ezen kutatások alkalmával találták meg Schweidel József vezérőrnagy és Lázár Vilmos alezredes csontjait. 1913. októberében emelték ki az aradi vár VI. kapuja mellett. A maradványok azonosítását és tudományos vizsgálatát a szegvári születésű Dr. Bartucz Lajos antropológus végezte el. Így emlékezett vissza erre a neves falunkbéli: Amikor „ …a várfal hosszában ásott gödörben felhúzott térdekkel fekvő s egymásnak fejjel néző két csontvázat megpillantottuk, egyszerre szinte minden borzalmával megelevenedett előttünk a hatvannégy évvel előbb ott lejátszódott véres tragédia”.
(Az írás Mihály Sándor úrnak köszönhető, aki rendelkezésünkre bocsátotta a História folyóirat 1989. évi 3. számát, amit ezúton is köszönünk és az önök figyelmébe is ajánljuk.)