Több héten át irtottuk a parlagfüvet a faluban és környékén augusztus 23. és szeptember 15. között. A lakosság is bekapcsolódott a munkálatokba, leginkább a fiatalok és néhány felnőtt is. Összesen 78 személy jött el ki egyszer, ki többször is. Az akciót a Szegvári Napló szerkesztősége szervezte. Nagy tömegű parlagfüvet semmisítettek meg a résztvevők. Nyilvántartásunk szerint több, mint egy tonnát. Rengeteg kiirtandó növényt találtunk mindenfelé. Különösen a kukoricaföldek környékén, az elgazosodott utak mentén nőttek a virágzásuk teljében lévő növények. A határban tett körút alkalmával meggyőződtünk arról, hogy a földtulajdonosok nem veszik komolyan a parlagfű irtással kapcsolatos törvényt. Semmi nyomát nem láttunk ezirányú tevékenységnek.
Persze nem is nekünk – mármint a Szegvári Napló szerkesztőségének – kellett volna indítani a háborút, hanem az önkormányzat megfelelő bizottságának. Mivel nem történt semmiféle kezdeményezés általuk, ezért voltunk kénytelenek átvenni a szerepüket. Igaz, a polgármester-asszonyunk felhívta a lakosság figyelmét e fontos tevékenységre, sőt meg is fenyegette azokat, akik nem tesznek eleget a törvénynek, azonban más intézkedés nem történt (tudtunkkal). Mit lehetett volna tennie a bizottságnak (önkormányzatnak) az általunk is végzett irtás megszervezésén kívül? Kocsiba (biciklire-, lóra-, motorra-) ülni, bejárni a falu környékét, feltérképezni hol nő a parlagfű. A feltérképezés és a földtulajdonosok azonosítása után szigorú felszólítást küldeni, majd feljelentést tenni ellenük, ha nem irtották ki a meghatározott időre. Ez még nem késő. Mindaddig érdemes végezni az irtást, amíg a magját nem szórja! Tehát minél hamarabb folytatni kell a munkát!
Sok a beteg ember a parlagfű virágpora miatt. Rajtuk segítünk, ha sikerrel jár a hadjárat.
