Január 12-én van a II. világháborúban, a Don-kanyarnál elesett magyar katonák emléknapja. Ez alkalomból immáron harmadik alkalommal Szegváron 2006. január 13-án este a Római Katolikus Templomban szentmisét mutattunk be értük, majd ezt követően – a Kossuth téren – a Hősök emlékművénél gyertyát, mécsest gyújtottunk, és elhelyeztük a megemlékezés virágait. Ezt a kis ünnepséget a Himnusz éneklésével kezdtük, majd Keresztury Dezső Sírverse hangzott el.
„Hol nyugszunk, nem tudja barát, feleség, gyerek.
(Keresztury Dezső: Sírvers – részlet)
Elszórt testünk nyomtalanul nyelte magába a föld.
Szívetek őrizzen: Milliók eleven milliókat.
Áldozatunk nem a gaz jogcíme. Jóra parancs.”
„Tisztelt emlékező szegvári honfitársak!
Azért jöttünk ma este össze, hogy a 63 évvel ezelőtt Oroszországban, a Don kanyarnál, valamint a II. világháborúban elesett szegvári polgártársainkra gondolva, tiszteletünket kifejezzük.
Az elmúlt órában, a katolikus templomban bemutatott szentmisén a feltámadás és az örök élet hitében imádkoztunk lelkiüdvükért, most pedig gyújtsuk meg Értük az emlékezés mécseseit, és helyezzük el a kegyelet virágait.”
A szózat eléneklése után a jelenlévők meghívást kaptak a Polgári Körben kötetlen beszélgetésre, egy háborús visszaemlékezéseit megosztó szegvári lakossal.
Ezzel a megemlékezéssel, a hosszú évtizedek óta elhallgatott, fájdalmas nemzeti gyász, valamint a hiányos történelmi ismereteink, valósághű tények kerülnek látókörünkbe. E bátor kezdeményezéssel a szív sebei is gyógyulnak, erősödik magyarság tudatunk!