Sík Sándor: Nyári zsongás
Zsong a nyári rengeteg,
Zeng a napsugár,
Sárga búza megremeg,
Sarlajára vár.
Napraforgó napba néz,
Lepke mondja: rózsaméz,
Búza mondja: nyár.
Rád szakadt a nyár, szívem,
Forrón, gazdagon.
Búzafürtös földeken
Érik asztagom.
Bókol már a telt kalász,
Közeleg az aratás:
Delet ért napom.
Csorduló nyaram delén
Fönn a hegyfokon,
Szerteszét merengek én
Völgyön, patakon.
Mostan mindent értek én,
Most az élő földtekén
Minden fű rokon.
Lelkem élő lant-ideg,
Most be jó neked!
Minden, minden a tied:
Földek és egek!
Zsongd az ég-föld-szív zenét,
Emberét és Istenét.
Zsongd ki mélyedet.
Hozzászólások
