– Kérdezgetem Józsi bácsit az Iskola utcából szereti-e még nézni a Civil TV-t? Milyen érdekeset látott mostanában a műsorban.
– Hát mégtuttam a legésleg fontosabbat. A Civil TV-t „civil-ül” köll nézni. Csak tunnám asztat, hogy, hogy is léhet? Csak tunnám mire gondonak! Hát persze, hogy úgy nézi a civil, még a nem civil is, hogy közbe ül. A civil még a nem civil sé bírja áva sokájig. Nem léhet sokájig áva a tv-t nézni, me úgyé efárad az embér. De, hogy „civil-ül” nézze valaki a műsort, aztat nem tudom milyen. De hát a háziasszony a Henrietta esztet monta. Ű mán csak tuggya, még osztán a tudós profésszor, a Gyula is ottan bólogatott mellette. Rúluk pedig asztat gondóná az embér, hogy civilizáltak! Különösen, ha ilyen hosszú műsorokat csinának, nem léhet még égyfolytába üve sé kibírni. Ezéknek a műsoroknak égyrésze mán így is lérágott csont. A tudós profésszor úr jó témának tanájja a katonaságot. Me kéthetente oda látogat, hogy errű-arrú beszégessének. Minket, nézőket mán a legkevésbé sé érdekél. Mint ahogy az sé sok mindénkit érdekél Szégváron, hogy mirű siránkozik két kivénhedt vízipólós, vagy tudom is én mán ki. Nagy ötlet: kérdések a térről, de csak a szentésieknek, szégváriaknak dög unalom.
Akárhányszó fölugrok, mán amennyire ugráni tudok, ikább csak csoszogok, osztán odakapcsolok, hogy a Civil TV-t nézzem állandójan aztat az Alpári-civil, Ádáz-civil, Béna-civil, Ciki-civil, Csacska-civil, Dilinyos-civil képújságot kő látom. De sorohatnám még a jelzőket, végig az ábcén. Mindesztet persze civilül! Mán el is mégy a kedvem az egésztű. Túl hangos, idegésít! Nem tetszik a zenéje, idegédít! Túl gyorson mégy a szöveg, nem tudom elolvasni, idegésít! Amit még e tudok olvasni, mán nem aktuális. Akkó minek réklámozzák? Idegésít! Ha idegés vagyok fő mén a vérnyomásom, még a vércukrom. Veszekszék az asszonnya. Van értelme? Nincs! Akkó minek nézéd? – Kérdi az asszony. De hát esztet nézni kő. Olyan ez, mint a pija asztat is inni kő. Butít mind a kettő!
Ha súghatnék nekik valami értelmeset, asztat mondanám, hogy kezgyék az adást mindén szombaton még vasárnap is pontosan nyóc órakó. Műsorismertetővel, amibű kiválaszthassa az embér amit akar nézni. A követkéző ismétlés még kezdönne pontban tizénkettő órakó, és így tovább négy óránkint mongyuk. Akkó léhetne mihő igazonni. Tunná is az embér mihő tarcsa magát, de ilyen zagyvába csak matat, osztán sok embér úgy jár, mint én, hogy állandójan asztat a léhetetlen képújságot tanájja. Amire ugyé égy árva szémet sé kiváncsi. Nem igaz, hogy a maji téknikáva nem léhet égy pontossan négy órás műsort csináni. Ha kezdenék mongyuk régge nyóckó, kilencig nézném. Asztán ha délután égykó békapcsonám tunnám, hogy a folytatást látom, nem ugyanasztat amit mán régge is láttam, vagy ugyé asztat a réttentő képújságot. Léhetne közbe szünet is, mongyuk jó zenéve. Nem értém, igazán nem értém, mán olyan régúta kisérletéznek evvel a müsorral, hogy-hogy nem tanátak fő mán valami értelmes ismétlődő, periodikus mégoldást. Amin a hozzám hasonló sok paraszt is e tunna igazonni, persze csakis civilül! Vagy civilül nem léhet értelmeset csináni? Nincsen vaki okos a ház körű, aki súgna nekik, persze csakis civilül? Esetleg civilizáltan!
Aki mindezeket civilül tanácsolja: Józsi bácsi az Iskola utcából.
Aki nem ért civilül, de leírta: Mihály Klára
