Április 13-án történt, pénteken. A babona szerint péntek 13 szerencsétlen nap. Az április meg bolond hónap. A kettő együtt meg kész katasztrófa. Mikor még dolgozni jártam, péntek 13-án a számító gépeken reggel kijavítottuk a dátumot 14-re, mert féltünk a péntek 13 vírustól. Féltünk, hogy elveszik az aznapi munkánk. Ma is gondolkodtam, bekapcsoljam a gépet vagy ne. De már régen nem hallottam a péntek13 vírusról, hát bekapcsoltam.
De most pénteken az idő gyönyörű, felhő egy szál sincs, a szél is csak lengedez, hát határszemlére indultunk a szomszédasszonnyal. Már napok óta beszéltük, hogy meg kellene nézni a Kurcát. Milyen lett most, hogy kiszedték a nádat, és az iszappal feltöltötték a partot.
Délután 3 óra körül kellemes melegben, ami ilyenkor áprilisban ritkaság előkerült a bicikli, víz a kosárba, meg a kis digi masinám. Mert ami szépet látok, azt meg akarom örökíteni, hiszen olyan szép ez a tavasz. Hát még a Kurca-parton. Én már csak tudom, hiszen ott nőttem fel.
Már a faluközponti kanyarban akadályokba ütköztünk, akkora volt a forgalom, hogy alig lehetett a kastély fele kanyarodni. De azután szerencsésen a Szent János hídhoz értünk. A híd mellett megálltunk, nézelődtünk, fotózgattam. Egyszer csak közeledik egy traktor. Lassít, majd megáll. Nyílik az ajtó, üdvözöl bennünket az alpolgármester úr. Néhány szót beszélgetünk, nyugtázzuk milyen szép lett a Kurca. Milyen jól látszik a várfal, szépek a virágok, a fák, mennyire más látvány a víz. Tovább haladunk a Malmi úton a Tisza felé, közben hallgatjuk a békák brekegését, a madarak énekét, a nád susogását a túlsó parton. Némely stégen horgászok fogták a horognyelet, és kémlelték a vizet. Kapásra vártak. Mi meg többször meg-megálltunk. Most nagyon jól látszik a templom tornya, le kell kapni. Itt nem fodrozódik annyira a víz, szép a víztükör, fotózni kell. Milyen jó, hogy egészen oda lehet menni a vízhez, fotózni kell. Milyen régen nem volt már ez így? De jó ezen a száradó iszapon járkálni. Mennyi kagyló van az iszapban. Csigaházakat is találunk, egészen különlegeset is. A nád is erőlködik, próbál növekedni a vízparton. Megcsodálok egy növekedni vágyó lósóskát, meg is örökítem. Ezután a víz széléig megyek, hatalmas kagyló az iszapban, nem tudok ellenállni, felveszem. Hazaviszem mondom. De a másik nagyobb, azt is hazaviszem. Szomszédasszonyom is megkívánja a kagylómat. Csak egyet adjak neki. Mesélni kezdem, mikor gyerek voltam ezzel játszottunk a homokban. Most már elővesz egy reklámszatyrot és Ő is, válogatni kezdi a kagylókat. Kicsit távolabb a vízben kis szigeteket fedezek fel. Ezt is meg kell örökíteni. A sziget felé haladok és ekkor pillantottam meg egy 70-80 centi hosszú vízisiklót. Menekült előlem. De én elé ugrottam. A sikló igyekezett megbújni, és jól összegömbölyödött egy mélyedésben. Ezt nekem le kell fotózni. Életem legnagyobb lehetősége. Nem sok vízisiklót láttam életemben. Ha látok is biztos nincs kéznél fényképezőgép. Itt a nagy lehetőség. Ez a masina ugyan nem egy szuper fotósoknak, csak amatőröknek való gép. Remegő kézzel próbálom beállítani, hogy a lehető legélesebb legyen a felvétel, de a sikló az árnyékban van, és a nád meg a sás darabok takarásában igyekszik meghúzni magát. Meg kell mozgatnom gondoltam. Letördeltem a nád darabokat körülötte, azután kicsit félve piszkálni kezdtem a kígyómat. Meg is mozdult, emelgette a fejét fenyegetően és sziszegett. Aztán félelmében a víz felé menekült. Azt mondta, nem pózol nekem tovább. Hát ez a kígyóval való találkozás nagyon feldobott. A vízparton sétálva megzavartuk a sütkérező békákat, és sorozatosan ugráltak előttünk a vízbe, csak a csobbanásukat hallottuk. De nemcsak kagylót, békát, csigát és nádat, meg horgászokat láttunk, hanem a vízparton élelmet kereső gólyát, és a nádasba igyekvő kis vadkacsát is. Megcsodáltuk az út mentén a rügyeiket bontogató, vagy virágzó fákat.
Ezután még végig kerékpároztuk a Réti telep utcáin. Lementünk az Ady Endre utca végén a vízhez, megnézni onnan milyen a kilátás. Nagyon szép el lehet mondani. A Kurca utcán igyekeztünk a híd felé. Erre is nagyon szép. A gesztenyefák az út mellett bontogatják leveleiket. Ezután még a hídról gyönyörködtünk a kilátásba. A Szent János szobor mellett lementünk a sétányra. Szemügyre vettük a frissen ültetett kisfákat. Szépek lesznek, ha nagyra nőnek. De most nagyon locsolni kellene őket, mert elég száraz a környezetük, és némelyik halálán van.
A várfal közelében Rózsa Sándor jutott eszembe, aki talán itt raboskodott. És egyáltalán nem éreztem az omlásveszélyt, mert az-az ódon várfal olyan stabil és erős, olyan rendíthetetlennek látszik, bár néhol a bozót benőtte. A hatalmas, rügyezni kezdő fák ott tornyosulnak a tetején. Nagyon szép látvány.
Szép délután volt. El is határoztuk legközelebb a Száraz hídhoz megyünk terepszemlére. De ezzel még a határjárás nem ér véget. Megyünk megnézni, hogy a kórógyszentgyörgyi hídnál, és környékén milyen a táj, azután meg ha virágzik a kamilla a Nagypusztára megyünk virágot gyűjteni. Tervbe vettük egyszer a Kórógy tavat is körbe járjuk. Mindenkinek ajánlom, ha van egy kis szabad ideje, menjem le a Kurca-partra. Menjen a szabadba, kiránduljon, sétáljon, kerékpározzon a jó levegőn. Nagy élmény. Szép szemet gyönyörködtető látvány. Digi masinámmal megörökített képek örökre megmaradnak. Jó lesz felidézni ezeket a szép pillanatokat.
