Zelk Zoltán: Békabánat
Ha vízipók jő a tóra,
És ha légy nádra száll:
Tátva bukik ki a vízből
Már ezer békaszáj –
Este is csak azt zokogják:
– brekeke, brekeke,
Szegény béka nem lakik jól
Sohase, sohase…
Hogyha nékem szárnyam lenne,
Istenem, Istenem!
Fönn szálldosnék én a légi
Réteken, réteken,
Amíg édes ízű léggyel,
Szúnyoggal jól lakom –
S megpihennék és brekegnék
Erdei ágakon…
Boldog fecskék és ti rigók,
Jaj nekem! Jaj nekem!
Három napja, hogy egy sovány
Szúnyogra éhezem:
Ha elvisz a hosszúcsőrű
Halál majd engemet,
A lelkem is éhen száll a
Tó felett, tó felett…
Tudom én, nem minden béka
Él ilyen cudarul:
Messzi földön, messzi tóban,
Lakik egy béka úr,
A tó felett nem kelepel
A halál, a halál
S a víz alatt, a víz fölött
Szúnyogok raja száll…
Nem irigyli ő a fecskét,
A cinkét, a rigót,
Szitakötő táncol néki
S nagy hasú vízipók.
Zizeg a sás, leng a nádas,
Járja a tavi bál –
S este a Hold csak őnéki
Furulyál, furulyál.
