Minden évben van egy kedves nap, amiről sohasem feledkezünk meg Ekkor köszöntjük az Édesanyákat. Ő az, akinek minden örömünket, bánatunkat elmondhatjuk, akiben mindig megbízhatunk. Május első vasárnapja Anyák napja.
Ez az ünnepet már az Ókori Görögországban kezdték el ünnepelni. A középkorban vallási ünnep lett, az anyaságot ünnepelték. Az Amerikai Egyesült Államokban a tizenkilencedik század végén kezdték el ünnepelni, innen terjedt át Európába az ezerkilencszázas évek elején. A világ szinte minden országában köszöntik az édesanyákat ezen a napon. Szép tavaszi ünnepünket eleinte a Vöröskereszt szervezte. Köszöntsük ma is néhány szál virággal szeretteinket.
Devecseri Gábor:
Anyák napján, édesanyám…
Édesanyám, harmat voltam:
selyem rétre le is hulltam.
Virágokat nevelgettem,
hogy azután néked szedjem.
Harmat cseppje, eső szála,
könnyű fényt vont a szirmára.
Anyák napján, édesanyám:
ölelésed az én tanyám.
Az én tanyám: menedékem,
hozzád vezet boldog léptem.
Örömkönnyek szemedben…
Én ezért most, mondd, mit tettem?
Bokrétámat megkötöttem:
hímes csokor nőtt kezemben.
Virágos most a mi házunk,
anyák napján meg kell állnunk!
Meg kell állnunk, megpihennünk,
édesanyánk ünnepelnünk.
Könnyeidet nem hagyom:
gyorsan széllé változom!
Langyos szélből, arany ágból:
törülköző napsugárból:
Felszárítom könnyeidet,
arcodon csak mosoly lehet!
Mindig, mint a mai napon:
vígság legyen asztalodon!
Zenét hozok tenyeremben,
patak csobog énekemben.
Legszebb éjjel leszek álmod,
ahogy titokban kívánod:
künn a mezőn csikó szalad,
a patakban az aranyhalak.
