Néhány éve nyaranta egy hétig a volt vármegyeháza ad otthont a környékről érkező művészeknek alkotásra, pihenésre, közös rendezvényekre. Idén sem volt másként, csak korábban pezsdült az élet az ódon falak között, június 23-29-ig próbálhatta ki tehetségét festő, grafikus, tűzzománcos, fafaragóm agyagformázó.
Jöttek is az alkotók szép számmal, a kopár termek megteltek élettel, énekkel, zenével. Már a megnyitó előtt megnézhettük Rácz Attila legjobb fotóiból készült kiállítását Londonról és Birminghamről, de reméljük ősszel láthatjuk azokat is, amelyeket most készített.
Napközben munka, este rendezvény. Ez volt a napirend. Nagyon érdekes programokra hívott meg előadókat Nagy Sándorné, a művészeti hét házigazdája.
Vasárnap bemelegítéséképpen a csongrádi színjátszók mutatták be saját szerzeményű darabjukat a nyelvtanulás fontosságáról. Cserébe közös vacsorára látta vendégül őket a Tűzköves, Rácz János ízletes marhapörköltjével. Főzési tudományát a táborozók is nagyra becsülték.
Hétfőn este fölforrósította az amúgy is meleg nagytermet a Bárdos Lajos Vegyeskar csodálatos hangja, ilyen szólóénekessel, mint Andor Csilla. A koncert végéig kitartott a közönség, pedig embert próbáló hőség volt.
Kedd az irodalomé volt. Szegedi kortársírónk Horváth Dezső mutatta be a Magyarnak alkalmatlan című kis sárga kötetét, szívesen hallgattuk ízes magyar beszédét, fiatalos kacagását. Utána a Rozmaring népdalkör csalogatta a közönséget kötetlen énekelgetésre. Jöttek is, mint a füst.
Tandi Lajos főszerkesztő úr előadása sajnos nem vonzott ilyen népes hallgatóságot a „Képzőművészet helyzete, lehetőségeiről a XXI. században”, de aki ott volt, sok érdekes ismerettel gazdagodott, mint ahogy Dr. Szín Imre grafológus íráselemzéssel összekötött ismeretterjesztésén is, csütörtökön.
No, bezzeg a hastáncosok fölpezsdítették utána a hangulatot! Mint a mágnes, úgy vonzották a közönséget.
És íme, már a zárás következett. A művészek az utolsó percig dolgozta, a tűzzománc égetésére beállított kemence még kise hűlt, már Dr. Ancsin Gabriellát hallgattuk az öregedő társadalomról (csakis az öregszik, mi nem!), majd egy ifjú titán jelent meg tangóharmonikával Dudás István személyében, aki minden műfajt át tudott hangszerelni, és mindenkit elvarázsolni tudásával.
A tábor varázsához hozzátartoztak a közös étkezések, amelyekre a kultúrapártolók kalákában főztek, sütöttek, és Dorogi Zsuzsanna főiskolai tanár lékelgyógyító dallamai ebéd előtt és után. Mindent egybevetve az öreg megyeháza nem hiába ébredt hosszú álmából, a legjobbakat kapta velünk együtt, akik falai közt lehettünk.
