Ebben az emlékeztető kis írásban szeretném bemutatni, a fiatalabb korosztálynak az 1930-as és 40-es évek bolt és kereskedelmi hálózatát Szegváron. Jók voltak ezek a kis szatócs és vegyeskereskedések, mert egy épületben volt akkor a tulajdonossal és nyitás előtt és után is kiszolgálták a vevőt a kiskapun keresztül. Nem voltak ám abban az időben nagy multik által üzemeltetett nagy boltok, több száz féle áruval, akkor csak a szatócs és vegyeskereskedésben árult magyar árut lehetett árulni és megvenni. A szatócs és vegyeskereskedés közt nyilván csak a cégtáblán, a kiíráson volt különbség. A falusi boltokban a következő iparcikkek voltak mindennapi fogyasztásra tárolva, ebből egy pár szükségeset leírok, úgymint só, cukor, élesztő, gyufa, petróleum, és fekete-fehér és vasmacska védjeggyel ellátott foltozócérna. Mert a munkásruhák akkor is koptak, szakadtak, meg kellett varrni és foldozni őket. A másik fő cérna volt a házicérna, hozzávaló nagyméretű tűvel, amit a zsákok foldozására használtak, mert akkor csak kenderzsák volt, nem volt műanyag zsák. De most már áttérek a faluban lévő boltok ösmertetésére. A Kinizsi utca kelet felüli legvégén volt Mészáros Pali bácsi kis szatócs boltja, az üzlet mellett volt a hálószoba és az ablak mellett egyik dobozban dohányáru, a másikban töményszesz, fél decis üvegekben. Csak az ablakot kellett megkoccantani és Pali bácsi már adta is a kért árut a korán arra menőknek. Az ő elmondása szerint általában nyitás előtt árult annyit, mint azután egész nap. Tovább haladva a falu belseje felé igyekszem bemutatni az összes boltokat és tulajdonosait.
A Fő utca és a Kontra utca találkozásánál volt egy kovácsműhely Száraz Mátyás tulajdona, ami még most is meg van, csak már nincsen kovács, aki üzemeltetné. Ennek a kovácsnak a felesége nyitott a lakásból egy vegyesboltot, de nemsokáig üzemelt, bezárt.
Pár házzal beljebb volt Bodai Ernőné vegyes boltja, amely a szeszes ital zárt üvegekbeni eladásával jólmenő kis bolt volt. A férjének géplakatos műhelye volt, a szomszédban meg Magyar Pál kovácsműhelye, sok személynek dolgoztak így fogyott a kisüveges pálinka, mert üveges sör abban az időben lehet az egész faluban nem volt. Hordós csapolt sört meg csak nagyobb ünnepeken, búcsú vagy vásár alkalomkor mertek csapolni a kocsmák, mert abban az időben még borivó nemzet voltunk. Befelé haladva a Pusztai Köz sarkán volt Kádár Vilmos fióküzlete, nagyobb üzlet a Ménes és a Templom utca sarkán volt. Ezt a fióküzletet egy Ármin nevű segéd üzemeltette sokáig, utána Vili bácsi fia, Pali lett a boltos egészen a zsidó törvény megjelenéséig, akkor az egész családot elhurcolták, és csak Pali került vissza, a házat eladta, el is ment Szegvárról. Néhány házzal beljebb volt ifj. Berkecz Ernő jó árukészlettel ellátott vegyesboltja. Id. Berkecz Ernő fuvaros volt, és lovaskocsival járt áruért Pestre, három nap kellett a megforduláshoz, és hozta vashordóban a petróleumot, és a mezőgazdaságban nélkülözhetetlen kocsikenőcsöt. Ami a gépzsírhoz hasonló volt, a lőcsöskocsi tengelyét az eketaligát és a vetőgépet kentük vele. Néhány házzal beljebb volt Schüssler bácsi szatócsboltja, most italmérés van benne. Itt lehetett kapni kis fadobozban a bőrcsizmák és bakancsok fényesítéséhez suvickot. Használata a következőképpen történt. A bekenőkefét megvizeltük, beledörzsöltük a suvickba, és így kentük rá a lábbelire. Egy kicsit száradni hagytuk, azután tükörfényesre lehetett kefélni. Ezt a tisztítószert használták a honvédségnél is.
Haladva befelé volt a Marsovszki néni boltja. a fia író volt, Szegvári Mihály néven volt ismert. Most a Zöld Sas italmérés van az épületben. A Fő utca másik oldalán volt Gémes Irén ruházati, rövidáru üzlete. Ottan cérna, pamut, gombok, stb. voltak kaphatók.
Régiposta u. 2. szám alatt volt Mészáros Pál vegyesboltja, aki nyáron gabonafelvásárlással is foglalkozott és felesége Etelka néni volt akkor a boltos. A piactérre nyílt Szűcs Ferenc vegyes és italboltja. Itten már lábbeli is kapható volt. A piactérre nyílt még a Hangyaszövetkezet vegyeskereskedése. Nem messzire tőlük volt a Gémes testvérek Ital és vegyesboltja. Ez a bolt jobban mezőgazdasági jellegű volt, mert kötél, lánc és bádogáru volt a fő profilja. A templom felé haladva volt Karkas Ferenc vegyesboltja. Ez ellátta a környék lakóit alapvető dolgokkal. Távolabb tőle volt Szlávik Mihály vegyesboltja, ennek a boltnak az udvarán volt egy fürdőmedence, a bolt előtt lévő ártézi kút, ami két csővőn mindig folyva adta a jó vizet, be volt vezetve a medencébe és lehetett a fiatalságnak tavasztól őszig fürdeni. A Ménes és a Farkas utca sarkán volt Váradi József vegyesboltja. Ennek is jó nagy vásárló körzete volt. A Réti telepen volt Salánki Ferenc vegyesboltja, ami ellátta áruval a réti telep lakóit.
Az újfalu lakóit 4 vegyesbolt látta el, mind a fő utcán voltak, úgymint Gila Mátyás, Magyar Pál, Bélteki féle vegyes bolt és kocsma, és kint a Szentgyörgyön Annus néni vegyesboltja.
Volt még a falu központjában egy ruházati bolt, méterárut és női ruhákat árult Klein Lászlóé volt.
Élelmiszer bolt nem is volt, mert nem volt rá igény. Kenyeret a három péknél lehetett venni, ezek bérsütéssel is foglalkoztak. Ez úgy történt, hogy a kész és kiszakajtott kenyeret odavitték szakajtóba, a megbeszél időre és mire kisült mentek érte. Ez a sütés pénzért történt. Füstölt és szárazkolbászt csak a hentesüzletben lehetett kapni, nem volt az a rengeteg fajta és nevű felvágott, mint a mai világban és azért csak felnőtt a gyerek és megélt a felnőtt is. A község nagykiterjedésű tanyavilágában csak egy helyen volt tanyai bolt. Szentestől 7, Szegvárról 8 km-re, a vásárhelyi kövesút mellett. Olyan volt ez ott, mint egy kis tanyaközpont. Volt vegyesbolt és kocsma Horváth János tulajdonában és ő volt egy személyben a boltos és a kocsmáros. Ott volt egy hatosztályos osztatlan iskola, egy tanítóval és vagy negyven tanulóval . Az épület még mindig meg van. Volt egy tejbegyűjtő, egy szélmalom és egy olvasókör.
