Vannak dolgok az ember életében, amikre szívesen emlékezik vissza, vagy várja a folytatást,- a következő élményt,- a lehetőséget, – a pillanatokat az önfeledt boldogsághoz.
Gyermekkorban ezek az emlékek élmények, lehetőségek még fontosabbak. Talán társaim is, én is, az ilyen gyermekkori táborok, kirándulások emlékéből merítve próbáljuk tovább örökíteni a közösség szeretetét, megmutatni az együtt töltött idő hasznosságát, elültetni a gondolatot hogy igen is szép az élet elektronikai kütyük nélkül. Akár a kezünk, a lábunk, arcunk is lehet a játékszer egy-egy játékban, vagy akár egy vödörnyi sár is biztosíthatja a boldogság pillanatait, ha épp nincs más a közelben.
Biztos vagyok benne, hogy saját gyermekkori emlékeinkből építkezve hívtuk életre idén már tizenegyedik alkalommal a Szegvári Honismereti Tábort, amely minden gyermek köztudatában (és a szülőkében is) „Régész tábor” néven ismert.
Kovács Lajos bácsi, a tábor megálmodója mellett, a kezdetektől Vígh Mária a tábor vezetője viszi a vállán ezt a tábort, aki jól szervezett önkéntes csapatával tematikus, Szegvár múltjához köthető, történelmi, kulturális értékeket felelevenítő témakör köré építi a heti programot minden évben.
A 2019 évi tábor július 29 – augusztus 2. között került megrendezésre „Kismesterségek” elnevezéssel, témáját tekintve a régi idők feledésbe merült mesterségeit vagy kikopóban lévő szakmákat mutatott be.
A hét programját tekintve, a hétfői nap az ismerkedés napja volt, a csapatok megalakulása után a csapatvezetőkkel együtt az önkéntes segítők is letették az ünnepélyes tábori esküt. A rossz idő a délelőttnek nem kedvezett így a csapatok a Károlyi-Kastély termeiben csapat összekovácsoló játékokat játszottak, elkészítették a csapatzászlókat és kitalálták a saját csatakiáltásukat. Ebéd után már az udvaron tevékenykedtek, sátrat állítottak, berendezkedtek, birtokba vették a kastély kertjét és csoportonként átsétáltak a Jaksa János helytörténeti gyűjteménybe ahol Kulbert-Takács Hajnalka ismertette meg a fiatalokat Szegvár múltjával, régi idők mesterségeivel, építkezési szokásaival, hagyományaival.
A napot talán a lovaglás tette teljessé, amit a Tűzköves alapítvány önkéntesei Kispálné Gémes Csilla vezetésével biztosítottak. A gyerekek itt is sorban álltak, és szólítgatták, édesgették a számukra már jól ismert szelíd jószágokat és boldogan várták, hogy sorra kerüljenek. A nap hamar véget ért, szerintük ezt estig is nyugodtan lehetne csinálni.
A kedd egy igazán izgalmas nap volt a kastélyudvarba meghívott mesteremberek segítségével. Több elfeledett, érdekes szakmát ismerhettek meg a gyerekek és próbálhattak is ki. A kovács tüzet élesztett, izzott a vas, a kalapács alatt formálódott, vetődött a szikra, és mindenki szája tátva maradt. Tóth Feri bácsi szemében felcsillant az a huncut mosoly, amit én gyerekkoromban az öreg tanítónénim szemében láttam. „Na, gyere, kisfiam csodát mutatok.” A gyerekek nem győztek sorban állni, hogy kipróbálják milyen nehéz is formálni a nyers fémet.
A másik helyszínen a természetben fellelhető anyagok közül a vessző kapta az egyik főszerepet Bánfiné Erzsike néni keze által. A haszontalan kesze-kusza ágak sorra rendeződtek a fürge ujjak között és készült a fonott kosár. Az idő rövidsége nem tette lehetővé, hogy mindenki készítsen egyéni alkotást de a mesterség szépségét megtapasztalhatták a gyerekek.
A papírszövés kifejezetten produktív helyszín volt, ahol Lantos Erika néni a vesszőfonásnál látott alapokat felhasználva, modern alapanyagból mutatott különböző újrahasznosítási ötleteket. Születtek is szebbnél szebb alkotások szép számmal.
Ugyanez elmondható az agyagozásról is ahol a fazekas mesterséget, az épített technikát mutatta be Kulbert-Takács Hajnalka, és a gyerekek itt is készíthettek saját alkotást. A gyurmázás öröme a saraskodással összekötve felejthetetlen pillanatokat jelentett a gyermekeknek.
A famegmunkálás csínnyát-bínnyát Kulbert György mutatta meg a fiataloknak, és ismertette megőket a fa lelkével. A fafaragás vissza térő foglalkozása a tábornak, így a faragni szerető fiatalok gyorsan megtalálták az összhangot Gyuri bácsival és büszkén mutatták saját faragókéseiket és saját munkáikat.
Talán igazi különlegesség volt az érmenyomó prés, amit Zsombó Zoltánnak és Májer Gyulának itt szeretnénk megköszönni. Ezen az állomáson a gyerekek a pénzverés, pénznyomás mesterségével ismerkedhettek meg és a 100 évnél is öregebb golyóspréssel saját szegvári érméiket is elkészíthették.
Ezen kiemelt foglalkozások mellett a gyerekek elsajátíthatták az arató koszorú készítését, a szövés, a fonás és a horgolás tudományába is betekintést nyerhettek.
A tematikus foglalkozások után a gyerekek a mesteremberek, foglalkozás vezetők körében ebédeltek. Délután folytatódtak a foglalkozások, de már szabadon választott formában mindenki annál a mesterségnél ahol szeretett volna, ami leginkább megragadta alkotó kedvüket.
Szerda, – a szerda mindig a kerékpáros kirándulás napja Mindszentre, ahol is Kovács Ildikó és csapata várt bennünket érdekesebbnél érdekesebb bemutatókkal és foglalkozásokkal. A kerékpár túra viszontagságaiból még fel sem tudott ocsúdni a társaság mikor siettek elénk. „Gyertek, gyertek! A pék most veti be a kemencét!” – és valóban Pribek András bácsi szorgos kezei alatt formálódott kidagadt cipók vártak a kosárban sorukra, hogy azután a péklapátra ülve vackolják be magukat a kemence sötét gyomrába. A kenyerek bevetése után a tízórai volt az igazi meglepetés. Ugyanis a kenyerek előtt a fürgejárású idős pék már előre kisütött vagy hat tepsi pékbodagot és még ráadásnak egy kis kenyérlángost. Az ízletes falatok után, a gyerekek megismerkedtek a Helytörténeti Gyűjtemény múzeumpedagógiai programjaival. A mindszenti önkéntesek között ott találtuk Kovács Lajos bácsit is, aki nagy örömmel magyarázta a földművelő eszközök használatát a fiataloknak. A tárlatvezetést interaktív elemekkel is tarkították a helyi fiatalok akik QR kódókat készítettek és az eszköz megnevezés helyére ezeket téve a fiatalok mobil-applikáció segítségével olvashattak az eszközről. Érdekes kontrasztot szült a modern és a régi kor együtt. Megismerkedhettek a halász, takács, paikárius, katona, bőrdíszműves, lovász, földmíves mesterségekkel, azok alapjaival, jellemzőivel, szerszámaival, eszközeivel. Az ebédet a gyerekek a Helytörténeti gyűjtemény melletti vadászházban költhették el.
Délután irány a strand! Annak minden pozitív velejárójával, fürdés, pancsolás, homokvár építés. Ami plusz meglepetés volt még, a gyerekek megismerkedhettek a kenuzás alapjaival, szabályaival, és egy igazi kenus olimpikonnal is. Irány haza, de előtte még uzsonna a kemencés kenyérből, Már az úton hazafelé a csütörtöki ott alvást tervezgették, és közülük néhányan nem aludtak aznap este az izgalomtól.
A csütörtöki program helyszínét a szegvári kendergyár udvara és medencéje biztosította, a gyerekek nem is tudják, hogy egy több mint százéves múltra visszatekintő létesítményben játszhattak szórakozhattak Gémes László polgármester úr és családja jóvoltából. Na de ne szaladjunk ennyire előre! Ugyan is út közben megállót szerveztünk Gyömbér Ferenc és felesége Kiss Renáta „strucc ovijánál” ahol a gyerekek megfigyelhették a kis struccok keltetését is.
A kendergyár udvarán, több helyszínen folyt a munka, a gyerekek megtanultak sarat dagasztani, mezítláb taposták a szalmát a sár közé, hogy utána vályogtéglát készítsenek.
A keddről megmaradt vesszőkből az előre elkészített faszerkezet közé vesző fonatot készítettek és betapasztották sárral. Ahogy azt a múzeumban láttuk, patics falat készítettünk. Az ügyesebb gyerekek a nádat tették a tetőre, hogy fedele is legyen a kunyhónak. Bár az épület nem lett befejezve, ígéretet kaptunk rá, hogy jövőre folytathatjuk.
Egy másik helyszínt kialakítva leletládában, homokba rejtettük a Forray Máté Általános Iskola kiszuperált raktári csontvázát, Samut, mellé „leleteket” (patkó, marha koponya, amfora, sarkantyú,pénz) tettünk, igazi ásatást imitálva. A ládát és a homokot ezúton is köszönjük a Gyenes KFT-nek. A kihelyezett eszközök (lapátok, vödrök, ecset) segítségével a gyerekek átélhettek a valódi feltáráshoz hasonló pillanatokat.
A munka utáni jól megérdemelt strandolást a körmedence biztosította. Késő délután indultak csak vissza a kastélyba ahol a az önkéntesek által előkészített, Szabóné Marika néni által fűtött, község kemencéjében sütött kenyérlángos várta őket. A vacsorát a tábortűz körül fogyasztották el a gyerekek miközben Szűcs Zoli bácsi és Szűcs Gergő gitározott és tanított a gyerekeknek tábori énekeket. Sötétedés után szabadtéri „moziban” a Tüskevár című filmet nézték meg. A film után mindenki elhúzódott, a gyerekek beszélgettek, a sátrak körül szaladgáltak, élvezték a nyári este simogató hűvösét, majd kora hajnalban bágyadtan borultak hajlékukra.
Pénteken ismét a kendergyár biztosította a helyszínt. Sátorbontás után kerékpárral mentünk ki ismét. Folytattuk az előző napon félbe maradt munkákat, ismét fürödtünk és jó étvággyal ebédeltünk a segítőink által készített bográcsos csirkés tarhonyából.
A tábor végét a tapasztalatcsere és az élménybeszámoló mellett a táborvezető tábori eskü alóli feloldása jelentette.
Kedves Táborlakók!
Ez a tábor augusztus 2-án befejeződött. Azért mi reméljük, hogy a közös emlékek, élmények tovább élnek bennetek és sokáig jó szívvel gondoltok vissza azokra a pillanatokra, amit itt eltöltöttetek! Mindenkit várunk jövőre is, mi ott leszünk!
A ti szórakozásotokért nagyon sok ember vállalt önkéntes munkát, vagy tett valamilyen felajánlást ezért itt szeretnénk megköszönni a fent említett foglalkozásvezetők, a Szegvári Polgárőr Egyesület, a Szentesi TÉSZ, Széll Csilla és Brezovai Zoltán, a Puskin Tej Kft., Érdi zöldséges, az önzetlen támogatást és segítséget. Köszönjük!
