Községi Advent, negyedik gyertyagyújtás

Szabó Tibor György polgármester ünnepi beszéde

Kedves ünnepi szívvel megjelent Szegváriak, kedves vendégek!  
A karácsonyi készülődés, a várakozás ünnepi és reményteli perceiben köszöntöm Önöket, az idei szegvári adventi rendezvénysorozat zárása alkalmából.
A karácsony a kereszténység egyik legfontosabb ünnepe, amelyben Jézus születésére emlékezünk. Valamivel több, mint kétezer éve Betlehemben, egy istállóban született Jézus, és kereszthaláláig tanított, gyógyított, csodákat tett, segített az embereken. Az ő eljövetelét ünnepeljük ezen a napon.  Az Advent négy hete arra szolgál, hogy kellőképpen felkészülhessünk lélekben erre. Az adventnek hangjai, fényei, illata, jelképei vannak. Az advent a karácsonyhoz vezeti el az embert. A karácsony pedig egymáshoz vezet bennünket.  A karácsony nem csak egy ünnep, hanem egy érzés. Még az elcsendesülés időszakában vagyunk, ilyenkor egy kicsit magunkba fordulunk, amikor elcsöndesül a világ, bezárnak az üzletek, bezárnak az iskolák, a hivatalok, és mindenki családi körben ünnepli ezt a szép ünnepet, és ki-ki megosztja szeretteivel ezt az örömöt. Milyen jó, hogy van ez az ünnep! Mert legalább az évben egyszer mindenki tudatosítja, hogy egy közösség vagyunk, egy család tagjai vagyunk, egy olyan társadalomban élünk, amikor egymás segítsége nélkül senki sem tud előbbre jutni. Ez az időszak az, amikor az elcsöndesülés mellett új terveket is szövünk, hiszen egyben új esztendő előtt is állunk. Olyan új esztendő előtt, amely bizonyára meghatározó lesz mindenki számára. A karácsony közeledtével melegség tölti el szívünket. Egy-egy pillanatra megállunk a rohanásban és számvetést készítünk az elmúlt évről. Felidézzük a legszebb pillanatokat és minden szépséget, jóságot elraktározunk lelkünkbe, hogy ebből meríthessünk erőt az elkövetkező újév napjaira is. Az ünnep hangulatában a másik emberre is figyelünk, és arra gondolunk, hogy mit nyújthatnánk szeretteinknek, azoknak, akik fontosak számunkra. Ez a mi legemberibb értékünk. A karácsony arról szól, hogy mindig van mögöttünk valaki, hogy sohasem vagyunk egyedül. Aki hittel várja, annak a felső akarat; aki hit nélkül, de tisztán, annak a család; aki a szívével várja a karácsonyt, annak pedig mindkettő nagyszerűségét jelentheti az ünnep. Jómagam hittel és szívvel várom a karácsonyt. A zöld, arany, piros, barna, csengettyűs hangulatot, aminek íze, illata, hangja, aromája van, amit sok-sok gyermekkori apai, anyai, nagyszülői történetből, megélt jelenetből mindenki saját magának teremt meg az év utolsó napjaiban. A karácsonynak a születés, a remény, az átszellemültség adja az igazi jelentőségét. Ahogy tiszta szívvel, kéz a kézben, férj a feleségével, szülők a gyermekekkel, testvérek a testvérekkel, barátok a barátokkal megéneklik és megidézik a Megváltó érkezését. ez a különleges hangulat adja meg az ünnep rangját, súlyát. Gyermekként még a saját ajándékainkra várunk izgatottan, míg érettebb korba lépve már az adás öröme kerül a középpontba. Régen úgy volt, hogy a karácsony fehér volt, a bejgli pedig vagy mákos, vagy diós. Ma úgy van, hogy a karácsony leginkább szürke, a kalács pedig szilvás-kókuszos és természetesen gluténmentes, alacsony szénhidráttartalmú. Akárki akármit mond, fura világ ez. Azzá lett, mert azzá tettük. A karácsony üzenetét azonban nem lehet megváltoztatni: minden történetnek és mesének az a tanulsága, hogy az ember magabiztosan meg tudja különböztetni egymástól a külsőt és a bensőt, a formát és a tartalmat. A lelkében megtisztult, szeretetben és hitben élő ember tudja, hogy mi számít, és mi nem; hogy mi a fontos, és mi nem az.  
Kedves Ünneplő Szegváriak!
Az adventi koszorún most fogjuk meggyújtani az utolsó gyertyát, még néhány nap és itt a karácsony. Az otthonok feldíszítve, az ajándékok becsomagolva, gondolatban összeállítottuk az ünnepi vacsorát, és már a fenyő is a helyén áll, várja, hogy felrakjuk rá a legszebb díszeket. A szívekben már megszületett az öröm, s mindannyian azt várjuk, hogy ezt az érzést megoszthassuk szeretteinkkel. Vasárnaponként az otthonokban, és itt, a parkban is meggyújtottuk az adventi koszorú gyertyáit. Örömmel tapasztaltam, hogy nagyon sokan jöttek el a közös együttlétekre. Az első gyertyagyújtás többünknek emlékezetes marad, hiszen új fények ragyogtak fel a központban, de a megjelentek szívében is. A sok szorgos kéz, az idejét nem sajnáló átfázott önkéntes azon munkálkodott napokon, heteken keresztül, hogy megörvendeztesse a szegvári lakosokat. Először azok munkáját szeretném megköszönni, akik az első pillanattól fogva, időt, energiát nem sajnálva kapcsolódtak be a szervezési munkákba, részt vettek az előkészületekben, segítették a rendezvénysorozat gördülékeny lebonyolítását. Köszönöm a segítséget azoknak, akik részt vettek az adventi koszorú és a betlehemi jászol elkészítésében, a fényfüzérek felrakásában. Évek óta felajánlásából készül el az adventi koszorú. Köszönjük, hogy a túlnőtt, kedvenc fenyőfákat most is a falu közösségének adományozták. Köszönöm a Plébános úr, az intézményvezető asszonyok ünnepi gondolatait, melyek napokra meghatározták hangulatunkat, felkészítettek bennünket a karácsonyra. A bemutatott műsorokat próbák hosszú sora előzte meg. Köszönjük a csoportvezetők, a pedagógusok, a szereplők munkáját. Minden vasárnap az otthonokban sült süteményeket kínálták a művelődési házban. Köszönjük a felajánlásokat! A forró tea, a forralt bor elkészítése, felszolgálása is nagyon sok munkával járt hétről hétre. Hálásak vagyunk az alapanyagok felajánlásáért, és a kitartó munkáért! A kiállítások megrendezése is még emlékezetesebbé tette számunkra a vasárnapokat. Az adventi vásárokkal lehetőséget biztosítottak számunkra az ajándékok beszerzésére. Bízom benne, hogy a jövőben is számíthatunk rájuk! Ne feledkezzünk meg a hangosításról, a zenék biztosításáról sem, valamint a tudósítók, fotósok munkájáról, melynek következtében otthonunkban is átélhettük az ünnepek varázsát. Köszönjük a pénzbeli adományokat, amelyekkel településünk nehezebb sorsú lakóin segíthettünk. Sokak anyagi támogatásával tudtuk megvásárolni a fényfüzéreket, amivel a központi parkot díszítettük fel. Köszönjük szépen! Megköszönjük továbbá a mézeskalácsház építő- és a rajzversenyre készített alkotásokat, és a zsűri munkáját. Igyekeztünk összeszedni név szerint is, hogy kik segítették az idei adventi rendezvénysorozat sikeres lebonyolítását. A névsor a művelődési házban megtekinthető.   Beszédem végén azt kívánom mindannyiunknak, hogy ne veszítsük szem elől a karácsony elmúltával se a fényt, a betlehemi csillagot. Őrizzünk meg magunknak minél többet az ünnepből. Vigyük magunkkal a karácsony fényeit, építkezzünk évezredes értékeinkből a hétköznapokban is. Márai Sándor találóan így fogalmaz:   „Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. (…) Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.”   Magam is ilyen varázsos, szeretetteljes, kegyelemben gazdag, boldog ünnepet kívánok minden kedves szegvári polgárnak! Kívánok olyan ünnepet, amely kizökkent bennünket a mindennapokból; olyan együttléteket, amelyeket a szív és a lélek irányít; olyan koccintásokat, amelyek az egymás melletti kitartást erősítik. Remélem, az idei karácsonyon mindenki megleli azt, amit keres, amit év közben elveszített. Kívánok sok-sok türelmet, nyugalmat, tiszta szívet, szeretteik körében eltöltött meghitt, boldog karácsonyi ünnepeket!

Élő videó

Fotóalbum

154 photos