Vásárhelyről kerültem Szegvárra. Innen hoztam magammal egy rendőr sztorit, érdemes elolvasni.
Az algebra tanár
A reggeli eligazításon Homorka rendőr-törzsőrmester mellé osztott be szolgálatba a váltásparancsnok járőrtársnak egy próbaszolgálatos rendőrt. Feladatként kapta a törzsőrmester, hogy tanítsa meg a próbaidős rendőrnek – gyakorlati példán keresztül, – hogyan kell szolgálatuk alatt az utcán szabályosan igazoltatni, mondjuk, egy gyalogos személyt.
– Ez lesz a mai feladat! – adta ki utasításban a főnök.
– Értettem parancsnok – válaszolta.
Elindultak hát teljes felszerelésben a gyalogjárdán.
– Figyeljen ide próbarendőr. Kezdjük az alapoknál. A napszaknak megfelelő köszönéssel szólítjuk meg a polgárt, ami így hangzik el: „Jó napot, kérem, álljon meg, mert önt, most, igazoltatni fogom. Kérem, a személyi igazolványát adja át nekem.” Eddig világos?
– Világos, törzselvtárs.
– Már is hibázott. Nem törzselvtárs, hanem törzsőrmester elvtárs a megszólítás, ha hozzám beszél, értve vagyok?
– Érve törzsőrmester elvtárs – helyesbített.
– Na, ugye, megy ez, csak gyakorolni kell. Elméletben csak annyit, hogy el kell kérni az illető személytől a személyi igazolványát, kinyitom az igazolványt, elolvasom a nevét, utána megkérdezem, hogy hívják. Értve vagyok?
– Jelentem, értve.
– Ha az első oldal rendben van, lapozni kell az igazolványban. Olvasni a lakcímét, foglalkozását, és erre vonatkozó kérdéseket kell feltenni. Ilyen egyszerű. Ha minden kérdésre az igazolványban beírtakat mondta, akkor rendben van minden, jó utat kell kívánni. Érted már?
– Értem – válaszolta a tanonc, halkan.
– Figyelj csak öcsém, a gimnázium felöl, a járdán érkezik egy férfi, velünk szemben. Látod?
– Látom, törzsúr.
– Ne bizalmaskodjon, magának, én törzsőrmester elvtárs vagyok.
– Igen, tö…
– Ezt a személyt most megállítom, elkérem az igazolványát. Maga csak figyeljen, oké? Nem kell szólnia egy szót sem az igazoltatás közben.
– Figyelek főnök, mondta a tanuló rendőr.
Minden úgy történt, ahogyan előzőleg jelezte. Az adategyeztetés (igazoltatás) után, további jó utat kívánt a törzsőrmester az algebra tanárnak.
– Kérdezhetek a törzsőrmester elvtárstól?
– Kérdezzen öcsém, nyugodtan – húzta ki magát elégedetten.
– Amikor a foglakozását kérdezte a törzs elvti, akkor azt válaszolta a foglalkozását illetően, hogy algebra tanár. Mi jelent az, hogy algebra tanár?
– Először is fejezze be a bizalmaskodást próbarendőr. Mi az, hogy törzs elvti? Másodsorban, elmagyarázom mit jelent az, amit kérdezett.
– Ugye, azt tudja, hogy a katonaságnál és a rendőrségen is vannak tiszti rendfokozatok, sorolom: alhadnagy, hadnagy, főhadnagy százados és így tovább. Ugye ezt érti?
– Értem, parancsnok.
– Jó, akkor mondom tovább. Azt gondolom, így van ez a gimnáziumban is. A tanárok között is van rangsor: algebra, gebra és főgebra. Most már érti, próbarendőr?
– Értem, törzsőrmester úr, elvtárs! – válaszolta a beosztott.
– Mondtam már „kopasz”, maradjunk az elvtársánál!
