Megjelent a Tűzrendészeti közlöny c. újság 1928. októberi számában
Folyó évi augusztus hó 26-án, nappal 12 óra 45 perckor Szegvár község elöljárósága telefon útján a szomszédos Szentes város tűzoltó parancsnokságától nagyon sürgős segítséget kért, mivel a község templomának teteje 25 perc óta lángban állott. A vett értesítés után a szentesi hivatásos tűzoltóság parancsnoka 4 hivatásos tűzoltóval, egy lófogatú 130 mm hengerátmérőjű, kézi erőre berendezett fecskendővel és egy szerkocsival a vész helyére indult. E készenléti tűzőrség erősítésére mihamar 4 szentesi önkéntes tűzoltó is segítségül érkezett. A 10 kilométer távolban levő községbe érve, a helybeli 10 főből álló tűzoltócsapat, (akiknek parancsnoka távol volt) 3 fecskendővel az égő templom környékén levő tüzet fogott nádfedelű házak oltásával volt elfoglalva. A fazsindellyel fedett templom teteje ez ideig annyira leégett, hogy üszkös gerendázatának csak a maradványai állottak fenn. Egyébként a 42 méter hosszú és 12 méter széles templom homlokzata nyugat felé tekint. Az épület falmagassága 11 méter, a bádoggal fedett hagymaalakú torony tető 13 méter. A torony alatt, illetve a kapubejárat felett boltíves mennyezetre támaszkodva, egy emelet magasságban, az orgonával ellátott kórus foglal helyet. Ennek a templom boltozatával összefüggő mennyezete felett kezdődik a tulajdonképpeni torony, melynek fából alkotott és fagerenda mennyezettel bíró alsó traktusában az óraház volt elhelyezve. E felett az egysoros, lapos téglaboltozatú födémmel bíró és fenyőfa padozatú harangház következett.
A templom padlása a tornyot 3 oldalról közre fogva, 3 irányból egy-egy ajtónyílás volt áttörve. A toronyba vezető puhafa csigalépcső faajtaja pedig lent, a templom belseje felől, a kaputól baloldalt 4 méternyire volt elhelyezve. Innen felfelé – a padlástérig – fallal határolt zárt lépcsőház foglalt helyet, melyből faajtón át a kórusba lehetett jutni. A csigalépcső puhafából készült volt. A szentesi tűzoltóság megérkeztekor, a már nagyrészt leégett templom-fedél tüze, a lépcsőházat lefelé a földszintig felgyújtotta, valamint a 3 padlásbejáró felől és a toronyablakokon át, annak belső berendezése tüzet fogva – a torony csúcsáig lobogó lánggal égett. A torony belsejének, valamint a kórus megmentésének érdekében a szentesi tűzoltóság, a templom körül levő tér baloldalán, fecskendőjéről a lépcsőház alsó bejáratához egy sugarat szerelt, melynek vizét 11 helybeli testület egyik fecskendője, az onnan 120 méter távolban levő bővizű kútból szállította. E jó sugárral az égő csigalépcsőn felfelé hatolva sikerült a tűznek a templom belsejébe és a kórusba való beterjedését megakadályozni. Ezen közben a gráci dugólétra a tér felől, a csigalépeső felső kijárata táján, a templom leégett tetejének párkányához támasztván, az épület belsejéből kihozott tömlővezetékével a sugarat kezelő csővezető a padlástérbe ezúton hatolt fel. Innen a torony keleti és déli ablakain át, a torony égő faberendezését támadva, az óraház mennyezet gerendázatát, valamint a harangláb nyugati oldalát erős hatású sugara alatt tartotta és azt a toronytetőzet alá is irányította. A helybeli tűzoltóság ez alatt másik két fecskendőjével a község nádfedelű házai közt 5 helyen kitört tüzet sikeresen eloltotta. E nehéz viszonyok közt folytatott harc eredménye a következő volt:
- A templom égő facsigalépcsőjének eloltása által a tűz a templom belső berendezésére és az orgonára nem terjedhetett át.
- A toronyóraház mennyezetgerendázatának eloltása, valamint a harangláb nyugati oszlopának sugár alatt való tartásával az helyén maradt, míg az ellenkező oldalon levő oszlop a harangok súlya alatt összeroppanva, azok lassan a torony délnyugati sarkába csúsztak, ahol az óraház megmaradt mennyezetgerendáin épségben fennakadtak.
- A 13 méter magas torony keleti és déli oldalán levő szerkezetének sugár alatt való tartása folytán pedig csak az északi oldalon levő szerkezet égett el, ami által a torony faváza a bádogfedéllel együtt az északi oldal felé omlott le. A fent ismertetett fáradozással sikerült a torony tetőzetének függőleges irányban való beomlását elhárítani, ezzel együtt a harang ok leszakadását megakadályozni, melynek bekövetkezte eseten azok a kórus felett levő mennyezetet áttörve, az orgonával együtt a templomba zuhantak volna. E körülmény mindenesetre az amúgy is elég nagy tűzkárt tetemesen növelte volna. Adott esetben, a 10 kilométer távolból segítségül érkezett tűzoltóság e veszélyes tűzzel szemben több eredményt elérni nem volt képes.
Egyébként a tűz keletkezését a harangozó gyerekek gondatlansága idézte elő.
Blázsik Mátyás, a szentesi hiv. tűzoltóság parancsnoka
