Rendőr-sztorikból egy epizód
„Hivatalos feljegyzés:
Lakossági bejelentés érkezett, mert egy szegedi külterületi tanyán rablás történt. A kora hajnali órákban, két álarcos személy kopogtatott a tanyás ingatlanon lévő ház hálószobájának ablakán. Az egyedül élő, rokkant, idős asszony az ablakhoz ment, egy trükkel rávették az asszonyt, hogy nyissa ki az ajtót, ekkor, álarcosok behatoltak a lakásba, értékeinek átadására szólították fel, az idős nyomorék asszonyt.”
Bűncselekmény megalapozott gyanúja miatt, nyomozókból és bűnügyi technikusból álló helyszíni szeme bizottságot irányítottam a bűncselekmény helyszínére valamint forrónyomos csoportot az elkövetők felkutatására: Aláírás: Ügyeletvezető”
A helyszínen az is kiderült, hogy a távozó bűnözők az idős, nyomorék asszonyra rázárták kívülről az ajtót. A nyomozók csak a nyitott ablakon át tudtak kommunikálni a sértettel:
– Egy férfi verte az ablakomat, kora hajnalban. Odamentem az ablakhoz. Közölte, a disznóól ajtaja nyitva van, sertések a tanya körül kóborolnak. Ha szeretném, akkor segítenek behajtani a disznókat az ólba.
– Mindjárt megyek, csak felöltözöm, közöltem a férfivel. Belülről kizártam, majd kinyitottam az udvarra nyíló konyhaajtót, az álarcosok hanyatt löktek. Két álarcos hatolt a lakásomba.
– Ott bent mi történt? kérdezte a nyomok vezetője.
– Azt mondta egyik bűnöző, ha nem szeretném, hogy holtan találjanak meg a lakásban, adjam elő a megtakarított pénzemet! Idős, nyolcvan életkor közelében lévő asszony vagyok, nagy nehezen feltápászkodtam a földről. Már közel egy éve 90 fokos szögben, görnyedten járok, kiegyenesedni nem tudok. Előkerestem a néhány tízezer forintból álló, temetésemre félretett, megtakarított nyugdíjamat, átadtam a rablóknak. Azok a pénzzel eltávoztak, kivették a konyhaajtó kulcsát, a belső zárból. Kiviről rám zárták az ajtót és kereket oldottak a hajnali sötétségben.
– Mit tett ezt követően, hogy elmentek az álarcos rablók? kérdezte a nyomozók vezetője.
– A nyitott ablakban virrasztottam, sírva vártam, hogy a hajnali órákban valakit megszólíthassak azok közül, akik korán a tanya előtti úton haladnak el, gyalog, kerékpárral, vagy lovas kocsival, hogy segítséget kérjek.
– Miért nem mászott ki az ablakon?- jött az újabb kérdés.
– Gerinc csigolya betegségem miatt nem tudok kimászni az ablakon. Mondtam már ki sem tudok egyenesedni. Hogy egyik szavamat a másikba öltsem, úgy félhat körül a közeli dűlőúton egy kivilágított kerékpáros tekert. Segítségért kiabáltam. Szerencsére az illető meghallotta, mert odakanyarodott az ablakhoz. Egy fiatal nő volt, aki kerékpáron járt a falu egyik csemege üzletébe, ott eladóként dolgozik. Nagyon rendes lány. Régóta, kislány kora óta ismerem.
– Mi történt? kérdezte a lány.
– Két álarcos kirabolt néhány órával ezelőtt, kérlek, értesítsd a nyomozókat. Röviden elmondtam neki a rablás történetét is.
– Megyek a rendőrségre, megteszem a bejelentést, onnan dolgozni megyek a boltba – válaszolta. Ezzel már távozott is.
– Egy órahossza telt el azóta. A nyitott ablak előtt ülve vártam a rendőröket. Hála Istennek itt vannak.
– Kérem, engedjen be bennünket, azt mondta imént a kollegám, hogy be van zárva az ajtó.
– Felügyelő úr, éppen ez a baj. Miután kikényszerítettek, hogy adjam át a nyugdíjamat. Odaadtam. Kimentek és rám zárták az ajtót, ha nincs az ajtóban a kulcs vagy eldobták, vagy magukkal vitték.
– Nincs az ajtóban a kulcs, de az ajtó előtt sem találjuk eldobva. Nincs tartalék kulcs? – kérdezte a helyszínelést vezető nyomozó.
– Van. El van rejtve a melléképületben, de pontosan nem tudom elmagyarázni a rejtekhelyet.
– Jó, akkor másszon ki az ablakon és keresse meg.
– Nem tudok kimászni, ezt már mondtam. Ha valamelyik nyomozó úr bemászna az ablakon, felsegítene az ablakba, a másikjuk kiemelne, akkor megkeresném a tartalék kulcsot, az istállóban.
– Hú, de komplikált. Mi a probléma a derékkal?
– Nem a derekammal, hanem, a csigolyámmal van baj. Egy éve lesz lassan, hogy már csak derékszögben tudok járni, előrehajolva, nem tudok kiegyenesedni.
– Értem, akkor segítünk úgy, ahogy kérte. Egyik nyomozó belépett az ablakon a szobába. A székre feltette az asszonyt, aki kihajolt az ablakon, másik munkatárs, felkészült, hogy az idős nénit kivegye az ablakból.
Ahogy megfogta a hátsó combja felett, hogy kiemelje, a néni felső teste hátrabicsaklott. A gerinc csigolya reccsent egy nagyot., az idős nő feljajdult, rekedt hangon sikított.
– Eltörte a csigolyámat – mondta panaszos hangon. Az odasiető bűnügyi technikussal a földre, a hátára fektették. Hívjátok a mentőket, – kiabálta, közben mindketten próbálták nyugtatni, mindjárt itt lesznek a mentők, tartson ki. Szerencsére nem vesztette el az eszméletét a sérült – vigasztalták egymást a nyomozók, ez jó jel, de nagy volt az ijedség.
– Van-e fájdalma – kérdezte a helyszínelő rendőrök vezetője.
– Már nincs. Csak akkor fájt nagyon, amikor reccsent egy nagyot – válaszolta.
– Lehet, hogy elzsibbadt, most azért nem fáj. Csigolyasérültet nem szabad mozgatni, ezért várták nagyon a mentősöket, akik 15 percem belül ott voltak. Átvették a beteget. A mentővel orvos is volt. Leguggolt a sérült asszonyhoz.
– Tudja mozgatni a végtagjait? – kérdezte a mentőorvos.
– Nem próbáltam eddig, azt mondták a nyomozók ne mozogjak…
– Zsibbad-e a keze, vagy a lába?
– Nem érzem, hogy zsibbadnak- válaszolta.
– Most akkor segítek, megfogom a kezét és óvatosan mozgatom. Most a másik kezét mozgatom. Jó rendben van. A lába sem zsibbad?
– Nem érzem, hogy zsibbadna – válaszolta a mama.
– A kezek mozognak. A lábak mozognak, nincs törés – szerencsére. A gerinccsigolya szerencsére nem sérült. Nénikém, a segítségemmel próbáljon felülni – kérte a mentőorvos. Mindkét kezét megfogta a sérültnek és lassan emelte ülő helyzetbe. Sikerült felülni. Most pedig a segítségemmel próbáljon felállni, jó? Sikerült.
– Állok! Csoda történt! Egy év után egyenes gerinccel állok. Hihetetlen. Mindenki mosolygott, aki csak jelen volt.
– Most már mondják el végre mi is történt? –kérte az orvos. Egymás szavába vágva elmondták részletesen, miért és hogyan emelték ki az idős asszonyt az ablakon át az udvarra.
– Nagyon megijedtünk, amikor reccsent a csigolyacsont… summázta a lényeget a bűnügyi technikus.
– Egy csontkovács is megirigyelhetné, amit tettek az asszonnyal. Akkor ugrott helyre a kimozdult csigolya, mikor reccsent egyet. Csodáról szó sincs – állapította meg az orvos. Nénikém járt orvosnál a gerincével?
– Dehogy jártam aranyoskám – válaszolta. Öregasszony már miért menne orvoshoz. Azt a rövid időt, ami hátra van, úgy „voltam” vele kibírom valahogy kétrét görnyedve is.
Amikor a nyomozók a helyszíni szemle után bevonultak, így mesélték el a történteket.
– A dicsérettel még ráérünk – mondtam a nyomozóknak. Miután a rablás történt, koronázzátok meg az ügyet, derítsétek fel a tetteseket – akkor, az elismerés sem marad el.
Ezúttal ez is sikerült… Ilyen a nyomozó élet. Van, amikor minden sikerül, máskor… Nem fejezem be a mondatot, mert nem akarok ünneprontó lenni. Az idős sértett elment a templomba, köszönetet mondott az Úrnak, és áldását kérte azokra is, akik segítséget nyújtott neki nyomorultságában.
Azt gondolom, hogy a nem mindennapi történet tanúi, a nyomozó kollégák soha nem felejtik ezt a helyszíni szemlét, ami szerencsére heppi-enddel végződött.
