Szentesen, mint bűnügyi nyomozót, a sorozat- betöréses lopások felderítésének specialistájának tartottak.
A Kossuth L. utcán volt a Coop ABC Áruházlánc kétszintes épülete. Az emeleten az igazgatóság irodái, az épület földszintjén a Coop ABC áruház működött. Ezt az áruházat is célba vették néhányszor. Egyszer befejezett betörés történt az áruház sérelmére, kétszer csak kísérletig jutott el az ismeretlen tettes. Én nyomoztam az ügyben – sikeresen.
Az Áruházzal szembeni oldalon egy társasház magas földszintjén laktunk. Kedvenc bevásárló helyünk volt a szemközti ABC áruház.
Ebből következik, itt nemcsak vevőként, nyomozóként is ismertek.
A Coop Áruházlánc igazgatója arra kért, hogy egyik késő esti zárás után az áruház dolgozóinak tartsak oktatást vagy tájékoztatót arról, hogy a bolti alkalmazottak mit tehetnek a bolti lopások megelőzés, felderítés érdekében. Két témából készültem fel:
Mikor befejezett a lopás? Hogyan járjanak el a bolti tolvajok tettenérése esetén?
Jó hangulatú, félórás tájékoztatón azt sulykoltam, hogy gondatlanul lopni nem lehet, csak szándékosan. A lopás akkor befejezett, és egyértelmű, ha a vásárló az általa még ki nem fizetett árut megeszi, a pénztárnál ezt nem jelzi, így ki sem fizeti. Előfordult már, hogy bent a boltban ruházatában vagy táskájában elrejti, az így ellopott áru értékét a pénztárnál nem fizeti ki, az üres bevásárló kosarat leteszi és elindult a kijárat felé.
Ezt a tolvajt meg kell állítani. Megkérni, hogy az irodába fáradjon be ellenőrzés végett. Egyúttal a rendőrséget is értesíteni kell. A tényállást jegyzőkönyvbe kel rögzíteni. A feljelentést az elismerő nyilatkozattal az illetékes szervhez kell küldeni.
– Mi van akkor, ha a boltost ellöki, megüti, azért, hogy a lopott dologgal lelépjen?
– Az említett esetben nem lopás, hanem rablást követ el, amelynek büntetési tétele 2-6 évig terjedő szabadságvesztés. Értékhatártól függetlenül.
A késő esti tájékoztatás után nem maradhattak ki rendőrviccek sem. A jó a hangulatú munkahelyi fórum után mindenkinek szép álmokat kívánva hazaballagtam.
Néhány nap múlva, egy pénteki napon, közvetlenül a bolti záróra előtt jutott eszébe páromnak, hogy néhány dolgot még vásárolni kell, másnap délelőtt erre már nem lesz időnk, mert ebédvendégeink lesznek, sütni, főzni kell. Megkért, hogy kapjam össze magamat, mert félóra múlva zár az ABC. Kezembe nyomta a listát és már rohantam is át a „szomszédba.”
Mondanom sem kell, az utolsó vevő voltam, engem még beengedtek. Egyik boltos már bezárta a bejárati ajtót, hogy ne tudjon bejönni vásárló. Kitette a „Zárva” táblát, várt rám, hogy kiengedhessen az ajtón. A pénztárhoz toltam az áruval megrakott kocsit, azzal a céllal, hogy kirakom a szalagra a beárazásra az árut. Mielőtt ez megtörtént, szólt a pénztáros hölgy:
– Ön az utolsó vevő – tehát néhány percig ráérek – mielőtt beárazom a bevásárló kocsiban lévő árut, előtte szeretnék hallani öntől egy rendőrviccet – mondta. Ez a bónusz, amiért három percet túlórázni vagyok kénytelen ön miatt nyomozó úr, csak utána zárom a pénztárt – mondta kedvesen.
– Jó, rendben – válaszoltam. Először kérdezek valamit, ha tudja a választ, mondom a rendőrviccet, oké?
– Oké, – válaszolta és kíváncsi zöld szemeit rám tapasztotta.
– Hogy nevezik a rendőrségi fogdában lévő pecsétet? – kérem, válaszoljon.
– Én ezt nem tudhatom, mert még nem voltam fogdában – válaszolta meglepetten.
– Akkor megmondom én: fogd(a) pecsét.
– Kinek a pecsét?- kérdezte tágra nyílt szemekkel, miközben vérvörös pír borította el szép fiatal arcát, majd hahotázva nevetett.
– Nos, szép álmokat mindenkinek, és zavaromban toltam a kocsit magam előtt a megrakott áruval az utcai kijárat felé. Az ott lévő hölgy, aki szintén hahotázott, mert hallotta a diskurzust – kiengedett. A bolt ajtajával szemben lévő gyalogátkelőn toltam az áruval megrakott bolt kocsiját, amikor hirtelen ”kijózanodva” rádöbbentem, hogy nem fizettem a pénztárnál egy fillért sem.
Visszafordultam, már vártak. Nyílt előttem az ajtó. Nagy hahota fogadott. Időközben valószínű elmondta a pénztáros, hogy fizetés nélkül elhagytam a boltot. Esetleg úgy gondolhatták, a rendőrvicc része volt, hogy fizetés nélkül hagytam el a boltot. Számíthattak arra, hogy visszafordulok, amit meg is tettem.
Bevallom, most utólag: leblokkoltam, ez a színtiszta igazság!
– Na, ugye-ugye – mondta a szépség nevetve. Milyen érzés, amikor a „hóhért akasztják”? Alaposan megviccelt bennünket…
– Engem pedig azok a zöld szemek vicceltek meg. Olyan zavarba hozott kérdésével, hogy „még a gatya is majdnem meggyulladt rajtam,” válaszoltam – vigyorogva, hogy mentsem a helyzetet, miközben rendeztem a számlát.
