Szegvár Online - szegvári független hírportál
Ultimate magazine theme for WordPress.

Azt nem kérdezte…

2 021

Többször feltettem magamban a kérdést, hogy szerencsés-e, ha egy munkahelyen dolgozik a házaspár? Erre tudnék válaszolni, de a békesség kedvéért nem akarok. Ugyanis, nem csak azért voltam hátrányos helyzetű, mert „három nővel kellett együtt élnem” (Imádtam mind a hármat), ráadásul a párom a rendőrség nyilvántartójában dolgozott, az első emeleten, én meg ugyebár a második emeleten bűnügyi nyomozóként, helyszínelőként… Zsuzsika jobban tudta, hogy milyen ügyekben járok el, mint én, hiszen ő iktatta, határidőzte… alá-fölé rendeltség azonban nem volt köztünk. (A hivatalban…)

Két lányunk született, Anita és Bettina. Megfogadtuk, hogy nem visszük haza a munkahelyi problémákat, gondokat. A lányok – amikor még bölcsődébe és óvodába jártak, csak annyit tudtak, hogy apa és anya siet a dolgozóba, azért kell korán kelni, reggelizni és irány a bölcsi vagy az ovi, később a suli.

Egy munkahelyen dolgoztunk, de nem jártunk együtt ebédelni, havonta, egy-két alkalom ez alól kivétel volt. Nos, egyik ilyen kivételi alkalommal történt.

A Pankotai Á. Gazdaság éttermében lehetőség volt ebéd befizetésére. Két menüből lehetett választani. Ízletes ételek. jó szakácsuk volt.

Egyik alkalommal a gazdaság főagronómusa oda ült az asztalunkhoz: (1980)

– Jó napot, jó étvágyat – mondta, leülhetek az asztalukhoz- kérdezte.

– Önnek is jó napot, köszönjük.

– Tessék helyet foglalni nyugodtan, mondta Zsuzsika.

Kihozta a felszolgáló a leveses tálat, a protokoll szerint merítettünk a tálból.

Étkezés közben hol rám nézett, hol a páromra. Észrevettem a kíváncsi tekintetét. Kérdő tekintettel visszanéztem rá.

– Szerencsés férfi ön, Beslin elvtárs – mondta az akkori, kádári időszakban szokásos megszólítással.

– Valóban szerencsés vagyok, de ezt miből állapította meg? – kérdeztem.

– Nagyon szép, fiatal felesége van. (Nejem elpirult ettől a kedves bóktól, egyébként 7 év korkülönbség van köztünk, de ezt nem kérdezte, ezért nem mondtam.)

– Igen, nekem is tetszik, azért vettem feleségül, ez nem titok.

– Feltehetek egy bizalmas kérdést?

– Hűha! Tegye fel nyugodtan, ha nem hálószobai titokról kérdez, őszintén válaszolok…

– Nem, szó sincs erről – válaszolta.

– Akkor jöhet a kérdés.

– Ugye az idősebb kislány az első házasságából való?

– Igen az elsőből – válaszoltam. Nem volt kellemetlen a kérdése. Igen, kilenc év van köztük.

Amikor sétáltunk vissza a kapitányságra kérdezte tőlem Zsuzsika:

– Miért nem mondtad meg neki, hogy a fiatalabb, a Bettina is az első házasságunkból született?

– Azt nem kérdezte…

Ezt a posztot ide kattintva megtalálod a „Szegvári képek, szegvári emlékek” Facebook csoportban is.

Portálunk sütiket használ. Elfogadom Olvasd el

Adatkezelési tájékoztató