(Sorsok, emberek, jellemek)
Egyik társasházi lakótársától hallottam, hogy Iluska soha nem élt párkapcsolatban, így öregedett meg. A háta mögött, csak öreglányként emlegették. Már a kilencvenedik éve felé közeledett. Eltemette édesanyját, nővérét. Keresztfián kívül más rokona nincs, akire végrendelkezett. Azt gondoltam róla, hogy apáca volt valamikor, mert naponta járt templomba, nagyon vallásos, istenfélő volt.
Egyszer a téren üldögélt egy padon. Odaköszöntem neki:
– Szép napot, jó pihenést Iluska.
– Legyen benne része, van mellettem hely a padon, foglaljon helyet, ha ráér.
Megtettem. Sok mindenről beszélgetünk. Kérdeztem az életéről. Elmondta, hogy fiatal lány korában volt egy vőlegénye. Nagy szerelem volt közte és a fiú között. Tervezték az esküvőt, de közbe szólt a sors. Kirobban a második világháború. Vőlegényét besorozták katonának. A fronton agyonlőtték egy ütközetben. Ezt az értesítést az Imakönyvében tartja. Rajta kívül soha férfi nem érintette meg a testét.
Megsajnáltam és csodáltam őt.
Nyugdíjba vonulás előtt egy bankban volt kirendeltség vezető. Hangsúlyozta: magányos vagyok, de nem vagyok egyedül, mert velem van az Úr, meghallgatja az imámat és vigyáz rám!
Nem olyan régen, 93 éves korában megtért az úrhoz.
