Pillanat alatt ragadta magával a halál egy gyors és kíméletlen infarktus következtében. Nehéz elfogadni, hogy egy olyan tevékeny, erős ember, mint ő nincs többé.
Szép és teljes életet élhetett, szorgalmas munkában, szeretetben és élményekben gazdagon.
Egyszerű család gyermekeként korán mezőgazdasági munkához szokott, büszkén mesélte, hogy 14 évesen már felnőttekkel vágta rendre kaszával a búzát aratásban.
Általános iskolába Szegváron járt, majd a Horváth Mihály Gimnáziumban érettségizett. 1967-ben diplomázott az akkori József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karán, biológia-földrajz szakos középiskolai tanár végzettséget szerezve. Az egyetemről kikerülve mehetett volna városi gimnáziumokba tanítani, de Szegvárt választotta.
Pár év után megismerve szakmai elhivatottságát és kiegyensúlyozott egyéniségét az akkori igazgató Pusztai János felkérte őt, hogy legyen a helyettese. Húszas éveiben így lett a több iskolát összefogó igazgatóságban igazgatóhelyettes, és azután maradt is nyugdíjazásáig. Egy évig volt igazgató kényszerből, de nem vállalta hosszútávra. Szeretett nagy hozzáértéssel, de csendben, nyugalomban dolgozni, és helyettesként éppen ezt tudta kedvére, eredményesen tenni.
Életét végig kísérte a sport szeretete, fiatalon aktív súlylökőként, később a tanításban. 1979-ben a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán másoddiplomázott testnevelés szakon.
Szintén korán, huszonévesen kezdődött Szegváron tanácsi, majd önkormányzati munkája. Igen fiatalon lett a község Végrehajtó Bizottságának tagja, majd a rendszerváltáskor megszakítás nélkül folytatta, mint önkormányzati képviselő. Talán az országban sem nagyon van olyan, akit tanács-elnökhelyettesi státuszból a lakosság bizalma az 1990-es választásokon tovább vitt az új települési vezetésbe. Több ciklusban alpolgármesterként is dolgozott, mindig nagy odafigyeléssel és lelkesedéssel.
Szeretett második ember lenni, sosem törtetett az élre, hatalomra. A munka volt a lényeg, a szolgálat. Ez töltötte el elégedettséggel.
Komoly, keveset beszélő, nyugodt embernek ismerték, kinek egész élete Szegvárhoz kötődött. Itt volt több mint 40 évig települési képviselő, de itt teljesedett ki pedagógusi pályája is, melyet 2017-ben a Szegedi Tudományegyetem aranyoklevéllel ismert el.
Még annyi tennivalót tervezett, sok szép utazást családdal, barátokkal. De közbeszólt a sors, és mennie kellett. 79 évet élhetett.
Gyászolja 43 évnyi házasság után felesége, fia, lánya és családja, valamint bátyja, elköszön tőle szeretett faluja Szegvár. Nyugodjon békében.
