A Szegvár és Vidéke Takarékszövetkezetre emlékezünk a Szegvár Online-on, az „Öt évtized emlékei” című könyvből publikálunk részeket. A könyvet a Szegvár és Vidéke Takarékszövetkezet adta ki 2007-ben, az ötven éves évforduló emlékére.
Írta: Kovács Lajos.
5. rész
A hetvenes években sor került a takarékszövetkezetek jövedelem- és bérrendszerének és a nyereség felosztásának szabályozására pénzügy-miniszteri és munkaügyi miniszteri szinten.
Rendezték a dolgozók alapbérét, kivéve az igazgatóság elnökét, mert az övét a küldöttgyűlés hatáskörében hagyták. Minden évben 2%-os adózatlan béremelést kapott minden dolgozó, ezen kívül még 1% adózottat. Összesen évente 3%-os béremelés illette a takarékszövetkezeti alkalmazottakat. Minden egyéb jövedelmet, jutalékot, nyereséget, osztalékot, juttatást progresszíven állapítottak meg. Ezzel is növelték a dolgozók munkafegyelmét, a munkához való hozzáállását. Például, ha meghaladta a bevétel, betét vagy más terület eredménye a tervet, vagy a bázisév számértékét, akkor 50% helyett 75%-ra emelték a jutalékot (pl. totó, lottó eladásból). (21)
Az igazgatósági vagy összevont vezetőségi ülések, többször a küldöttgyűlések kedves színfoltja volt a kitüntetések, oklevelek, jutalmak átadása. Az igazgatósági üléseken a nemzetközi nőnap alkalmából köszöntötték a férfiak a nődolgozókat egy-egy csokor virággal, kis ajándékkal. Kitüntetések, oklevelek, más elismerések átadására többször is sor került a hetvenes években, de a megelőző évtizedben is. (22)
A meghirdetett megyei, járási munkaversenyekben, általában az éves munkaeredményekben mindig az élen járt a takarékszövetkezet „munkacsapata”. Az értékelő éves közgyűlésekre, az ezeket előkészítő igazgatósági ülésekre szinte minden évben megérkezett a MESZÖV és a SZÖVOSZ levele, melyben gratuláltak az elért eredményhez. A dolgozók és a választott vezetőségek tagjai évente kaptak pénzjutalmat, ajándékként belföldi, külföldi utazást.
A nődolgozókat különösen megbecsülték az igazgatóság tagjai, hiszen az alkalmazottak valamennyien nők voltak, az ő vállukon nyugodott az egész ügyfélforgalom, tulajdonképpeni érdemi munka. Fogadták a betéteket, intézték a kölcsönt, vezették a pénzügyi adminisztrációt, kifizetéseket végeztek, totót, lottót adtak el.
A SZÖVOSZ ajánlást adott ki a takarékszövetkezetekben tevékenykedő „…nővezetők, szövetkezeti nőalkalmazottak élet- és munkakörülményeinek további javítására.” (23) Ezzel hivatalossá tették a nődolgozók megbecsülését, legalábbis papíron. Végeredményben ez az ajánlás egy volt a sok közül, olyan sorsra jutott, mint a többi párt- és kormányhatározat: egy darabig foglalkoztak vele, majd félretették.
Nem határozatokat kellett volna hozni, hanem olyan életszínvonalat biztosítani a családoknak, mely lehetővé tette volna a nőknek, hogy csak kedvük szerint mehessenek dolgozni, ne pedig szükségből. Még faluhelyen is dolgoznia kellett az anyának, pedig ősi hagyomány szerint a gyermekét nevelő anya csak otthon, a ház körül, esetleg saját földjükön dolgozott, ahová magával vihette gyermekeit. A takarékszövetkezet mindig annyit tett a nődolgozókért, amennyit csak tenni lehetett. Legtöbbet a munkakörülmények javításáért tettek. Minden kényelemmel ellátták a munkahelyeket. Különösen az új székház felépítése jelentett sokat ezen a téren.
A gépi könyvelésre való áttérés 1972 második félévében történt. Nem ment könnyen, amit az is mutat, hogy a revizori vizsgálat több számviteli hibát talált. Ezeket a hibákat november végére ki tudták javítani, amit a helyi felügyelő bizottság ellenőrzött.
A munka megint felszaporodott, mert az ügyfelek száma megnövekedett. Ezért 1973. február 1-től Miskolczi Lajosnét felvették pénztárosnak. (24) Ebben az évben kellett elkészíteni az új alapszabályt a szövetkezeti törvénynek és az azt kiegészítő 42/1972. PM számú rendeletnek megfelelően.
A 15 éves takarékszövetkezetet 1408 ponttal a SZÖVOSZ elnöki utasítás alapján IV. nagyságrendű kategóriába sorolták. Ekkor a betétállomány: 20.142.000 Ft, a kölcsönállomány: 6.096.000 Ft, a nyereség 145.394 Ft volt. A takarékszövetkezet jogi ügyeit a MESZÖV jogi osztálya intézte. A jogi képviseletért havi 250 Ft-ot fizettek.
- 1971. december 31-ig 17 db folyamatban lévő ügy volt,
- 1972. év folyamán a képviselethez 13 db ügy érkezett.
- 1972. december 31-ig befejezett ügyek száma: 18 db volt.
- 1973-ban folyamatban lévő ügyek száma: 12 db volt.
- 1972-ben 25.232 Ft a behajtott tartozás,
- 1972. december 31-ig 29.468 Ft a tartozás összege.
- 1974-ben 27 hátralékos adóst tartottak nyilván.
- 1975-ben 25 fő a hátralékos adós.
- 1976-ban 24.000 Ft a tartozás, 14 tagnál letiltás történt,
- 25 tagot felszólítottak a fizetésre.
Ez az összeg 0,004 része az 5.734.000 Ft-os kölcsönállománynak.
Ahhoz képest, hogy Csanyteleken betétgyűjtő pénztár, Derekegyházán kirendeltség, Tömörkényen pedig szervező működött, elenyészően kicsi volt a hátralékosok száma és a tartozás összege. Ha a taglétszámot nézzük, akkor még kisebbnek tűnik az évenkénti hátralékosok száma.
- 1973-ban: 2562 fő
- 1974-ben: 2715 fő
- 1976-ban: 2924 fő
tagja volt a takarékszövetkezetnek.
A hetvenes évek második felében az új üzletház megnyitása után még inkább megnőtt a bizalom. Az új épülettel a tekintélye is nőtt a takarékszövetkezetnek. A kölcsönfolyósítás terén a megyében általában a 4-5-6. helyen álltak, míg a betétgyűjtésben az 1-2-3. helyen.
Az 1977-ben 20 éves Szegvári Takarékszövetkezetben fő irányelvként jelölték meg, hogy a kölcsönzés mindig legyen összhangban a gazdaságpolitikával, a kormány mindenkori hitelpolitikájával. Éppen ezért fő céljának a háztáji kisegítő és egyéb kisgazdaságok mezőgazdasági kölcsönnel való maradéktalan kielégítését tekintették. Ezért a kormány mindegyik olyan akciójába bekapcsolódtak, amely ezt előmozdította. Hitelekkel támogatták a húsprogramokat, zöldség programokat, szarvasmarhaszám növekedési programokat.
Fontos feladatnak tekintették a háztartások korszerűsítését segítő áruvásárlási kölcsön igények kielégítését is. Évente több alkalommal is rendeztek az AFÉSZ-szel együttműködve hitelleveles akciókat nagyobb értékű háztartási gépek vásárlásának elősegítésére. 1970-ben bekapcsolódtak a gépkocsinyeremény-betét gyűjtésbe. 1976. december 3-ig 11 személyautót nyertek a betétesek.
A tagok évenkénti tájékoztatása küldöttgyűléseken és hosszú ideig 20 részközgyűlésen történt, mégpedig Szegváron 14 körzetben, Csanytelek, Felgyő, Tömörkény községekben összesen 5 körzetben, Derekegyházán 1 körzetben tartottak beszámolót az igazgatósági tagok, sok helyen az igazgatóság elnöke. A beszámoló tartalmazott minden információt a takarék-szövetkezet éves tevékenységéről, ha küldöttgyűlés következett, akkor 4-5 éves tevékenységről. Az elnök készítette el, az igazgatóság és a felügyelő bizottság véleményezte, egészítette ki. A tagság elé az igazgatóság beszámolójaként került.
Bevezetőjében legtöbbször az időszak bel- és külpolitikai eseményeit és azok hatásait elemezte, majd szólt a helyi külső és belső körülményekről. Ezt követte az éves (4-5 éves) munka eredményeinek, hiányosságainak ismertetése számokkal, viszonyításokkal. Beszámolt a választott vezetőség tevékenységéről, az ellenőrzések, revíziók eredményeiről.
Ismertette a mérlegeredményeket, a nyereség nagyságát és a felosztására tett igazgatósági határozatot, illetve javaslatot. A beszámoló végén a következő év tervét, tervfeladatait, az esetleges irányelveket ismer-tették. Nagyon kínosan ügyeltek a taggyűlések, küldöttgyűlések összehívásának fontosságára, arra, nehogy megsértsék a demokráciát ezen a területen. A tagság részvétele ezeken a gyűléseken arányaiban minden évben elérte az alapszabályban előírtakat, bár a taglétszám növekedése magával hozta a részközgyűlések tartásának szükségességét, ugyanis akkora gyűlésterem nem volt, ahová 1500-2000 ember elfért volna.
A részközgyűlések megszervezése, lebonyolítása hatalmas munkát jelentett a takarékszövetkezet dolgozóinak, vezetésének, azonban megérte a fáradtságot, mert így a tagok többsége részt vehetett rajtuk, nyilváníthatott véleményt, élhetett demokratikus jogaival.
Derekegyházán 544 tag, Csanyteleken és Tömörkényen 811 tagja volt ebben az időben a szövetkezetnek. Az összes betét 86%-át Szegváron helyezték el. Megszűnt a 3%-os betétforma, helyette bevezették a 2%-os és az 5%-os kamatozásút. Új betétformaként tűnt fel a takaréklevél 5000-10000-20000 Ft-os címletekben, 3 éves lekötés esetén 6%-os kamatot kapott a betétes.
A kölcsönállományból a következő arányban részesedtek a községek 1977-ben: Szegvár 46%, Derekegyház 28%, Csanytelek-Tömörkény 26%. A teljes kölcsönállomány 32%-a mezőgazdasági hitel volt. (25) A szabad kölcsönalapot elhelyezték a „posta betétkönyvben” vagy a szentesi OTP-nek ajánlották fel. Ezekért olyan kamatot kaptak, mint a lakossági betéteikért.
1978-ban beszámolt az igazgatóság előtt a derekegyházi kirendeltség. Erre azért került sor, mert az előző években eléggé elmarasztaló értékeléseket adott munkájukról az igazgatóság. Többször felmerült javaslatként a kirendeltség megszüntetése. A beszámolóból megtudtuk, alacsonynak tartják a termelési kölcsönök 15000 Ft-os felső határát.
„Ez az összeg nem elég semmilyen mezőgazdasággal kapcsolatos építéshez, komolyabb fejlesztéshez. A derekegyházi lakosok a szomszéd településekre mennek át hitelért, ott lépnek be tagnak, mert magasabb a kölcsön összege.”
Ezt teszik az állami gazdaság dolgozói is, akik intenzív gazdálkodást folytatnak.
A taglétszám ebben az időben meghaladta a 600 főt. A kölcsönállományuk 1.588.000 Ft, a betétállomány 621.800 Ft. A kölcsönállomány összege meghaladta a betétállományt, mert a szegvári kölcsönalapból is több esetben kapott a derekegyházi kirendeltség. A területi intéző bizottság jónak tartotta saját eredményét, az igazgatóság elmarasztaló értékelése dacára. Végeredményben az igazgatóság elfogadta a beszámolót, elismerte, kissé feszített tervszámot adott a betétállomány fejlesztésére.
Nehezen indult meg a betétállomány növekedése Derekegyházán, pedig a két függetlenített dolgozó kiment a termelőszövetkezetekbe fizetési napokon és betétgyűjtő pénztárt nyitottak.
Új pénztárost vettek fel 1978. júliusában, aki lelkesen kezdte munkáját. A betétszint stagnálásának oka lehetett a nem praktikus irodahelyiség, a nem megfelelő munkakörülmény, ezért a beszámolóban is és az igazgatósági üléseken is szorgalmazták az üzletház felépítését, melynek terve már elkészült, de nem találtak kivitelezőt az építéshez. Részjegy jegyzést is indított az intéző bizottság, nem nagy sikerrel. (26)
A Szentes Járási Hivatal (Csongrád Megye Tanács VB. Szentes Járási Hivatala) értékelte a Szegvári Takarékszövetkezet 1975-76-77. években végzett munkáját. Jónak minősítették, különösen a központban, Szegváron végzett munkát. Nem tartották kielégítőnek a más településeken, főleg a derekegyházi kirendeltség tevékenységét.
„Az anyaegységtől távol lévő egységek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Fenntartásuk igen költséges és a szövetkezet nyereségének rovására működnek. A takarék-szövetkezet saját alapjából nagy összeget kötöttek le beruházásra, ezek forgalomból való kiesése, valamint az épületek és berendezések értékcsökkenése jelentősen hozzájárult az 1976-1977. évi nyereségcsökkenéshez.”
– olvashatjuk az 1978-ban végzett értékelést az igazgatósági jegyzőkönyvben.
Ez az az időszak, amikor a községben adományokat (felajánlásokat) gyűjtöttek a termálfürdő létesítéséhez. Úgynevezett tégla jegyeket árusítottak 10-30-50-100 forintos címletekben. A két éves adománygyűjtés eredményeként több, mint félmillió forint várta a fürdőépítés megkezdését. Végül még sem lett termálfürdője a falunak, mivel olyan nagy összegű költségvetést készített a tervező, amitől megrettentek a község vezetői, nem mertek hozzákezdeni még csak a terv-módosításhoz sem.
Mindez akkor történt, amikor a gazdaságoknak „elég jól ment” Szegváron, a háztáji termeléssel együtt a lakosság jövedelméből takarékosságra is jutott.
- A kamatozó betétállomány 1978 végén: 42.021.600 Ft
- Gépkocsi betét: 2.365.000 Ft
- Takaréklevél betét: 1.410.000 Ft
- Nyereménybetét: 36.500 Ft
Összesen: 45.833.100 Ft
- Az éves kölcsönfolyósítás: 617. 000 Ft
- Ebből termelési hitel: 162.000 Ft
- Áruhitel: 220.000 Ft
- Személyi hitel: 235.000 Ft
Az összes kölcsönállomány: 6.554.700 Ft
Ebben az évben egyesült a Puskin és a Gorkij Termelőszövetkezet. Az egyesülés nem okozott termelési és jövedelem-visszaesést. Az új tsz a Puskin nevet tartotta meg.
A takarékszövetkezet a háztáji és egyéb kisgazdaságoktól felvásárolt állatok értékeként 9.302.000 Ft-ot fizetett ki a termelőknek. (Ez az összeg is mutatja a termelési kedvet.) Szeptember hónapban a Tejipar által felvásárolt tejért 219.084 Ft-ot fizettek ki, amely szintén igen nagy összeg, ebből lehet következtetni a kistermelőknél lévő szarvasmarha állomány nagyságára.
A kifizetések mellett eladtak 27.402 db totó- és lottószelvényt. Az IBUSZ-szal kötött szerződés alapján utazásszervezéssel is elkezdtek foglalkozni. Négy utat szerveztek belföldre, bruttó bevételük 25.382 Ft lett. 672 db biztosítást kötöttek, 16.000 Ft bevételt értek el belőle. A dolgozókat érdekeltté tették a kiegészítő tevékenység végzésében. A jutalék 50%-át megkapták, ha az éves tervet teljesítették, vagy ha a bázishoz viszonyítva növekedést értek el a forgalmazásban.
Az érdemi munkájukat is szinte hibátlanul végezték. A revizori iroda ellenőrzése után a főrevizor jelentésében a szegvári üzletház dolgozóinál alig található hiányosság. Itt tovább javult az ügyintézés. A kölcsönök visszafizetésével sem volt probléma, amely annak eredménye, hogy az ügyintézők körültekintően jártak el a kérelem felterjesztésénél, az igazgatóság pedig alaposan megvizsgálta a kölcsönigénylő körülményeit, hitelképességét. Az is fontos – ez pedig éppen a takarékszövetkezetnek, a falu bankjának a sajátossága -, hogy közel áll az ügyfelekhez, személyesen ismeri őket. Kölcsöntörlesztési hátralék 51.191 Ft volt. 35 fő hátralékosból 19 főnél munkahely letiltást kellett alkalmazni. Ebből az összegből 920 Ft terhelte a szegváriakat, a többi a csanyteleki tagok tartozása.
1978 közepén, a betétnövekedésben és a kölcsönök folyósításában Szőreg után a 2. helyen állt a megyében Szegvár.
