A Szegvár és Vidéke Takarékszövetkezetre emlékezünk a Szegvár Online-on, az „Öt évtized emlékei” című könyvből publikálunk részeket. A könyvet a Szegvár és Vidéke Takarékszövetkezet adta ki 2007-ben, az ötven éves évforduló emlékére.
Írta: Kovács Lajos.
8. rész
A nyolcvanas évek vége, a kilencvenes évek eleje a takarékszövetkezet életében a permanens és dinamikus fejlődés időszaka volt, csakúgy mint a már tárgyalt időszak bármelyike. Abban különbözött mégis a mostani a többitől, hogy 1987. és 1988. a reformok bevezetésének kezdő évei voltak. Ennek következtében sok bizonytalansági tényezővel kellett megküzdeniük a gazdálkodó egységeknek, így a takarékszövetkezeteknek is. Nehéz volt annak megítélése, hogy a gazdasági „szorítások” miként hatnak a lakossági megtakarításokra és a pénzintézetekre, ugyanis a bankrendszer nagy változásokon ment keresztül, és ez már előrevetítette a versenyhelyzet éleződését.
Az 1988-as gazdasági évet elemző küldöttgyűlési igazgatósági beszámolóból megtudhattuk, hogy a szabályok változása, az állami támogatások rendszere, a pénzpiaci versenyhelyzet nem érintette kedvezőtlenül a takarékszövetkezetet.
„…Az tény, hogy munkánk összetettebbé és nehezebbé vált, jobban kellett alkalmazkodni a gyorsan változó viszonyokhoz, érzékenyebb és gyorsabb reagálásra volt szükség, mint bármikor. Nehézséget az jelent, hogy egy időben kell a költség és ráfordítás növekedését elviselni a versenyhelyzet megtartásával, a tagi juttatások és a nyereség növelésével. A rideg és szigorú közgazdasági törvények működése mellett érvényt kell szerezni a szövetkezeti értékek és sajátosságok megőrzésének, ami egyre nehezebben lesz megoldható…” (41)
Márpedig éppen ezek a „szövetkezeti értékek és sajátosságok” – a humánus oldal – tették életképessé a „falu bankját” az összes többi bankkal szembeni versenyben. Arról van szó: a takarékszövetkezet közelebb áll az emberekhez, az ügyfelekhez, mint bármelyik bank. Nemcsak őrzi és kamatoztatja a betétesek pénzét, hanem „gondoskodik” róluk, mint a tagról, mint idős emberről, mint nagycsaládosról. Kikéri véleményét, meghallgatja javaslatát az üzletfélnek. Éppen ezért nem lesz sohasem nagy konkurenciaharc a kétfajta pénzintézet között.
A reform kezdő éveiben különösen nehezítette a gazdálkodást – a már említetteken kívül – az 1986-ban még nem tervezett évközi kamatlábemelés 1987-ben, a betétkamatadó bevezetése, valamint az úgynevezett „felvásárlási láz”, mely végigvonult valamennyi egységen.
A hitelezés 1987 negyedik negyedévében való radikális visszafogása – november, december hónapban 6 millió forinttal kellett csökkenteni a folyósítást – ugyanis megnövelte a vezetés gondjait, valamint az is, hogy nagy mértékben bővültek a pénzelhelyezés lehetőségei.
A tulajdonképpeni problémát az okozta 1987-1988-ban, hogy a központi intézkedések lassúak voltak és visszamenőlegesek. A jogszabályok későn jelentek meg. Szinte mindig a tervezési időszak végén.
„…A mai körülmények mindenkitől – a dolgozóktól, vezetőktől egyaránt – megkövetelték az új iránti érzékenységet, a változások elemzését és hatásainak megítélését, újabb és újabb taktikát és módszerek kidolgozását, a tagsági propaganda fokozását, a kezdeményezőkészséget, az összefüggések tisztánlátását, az önképzést és még sorolhatnám.” (42)
A tőkeáramlás felgyorsítására a vállalkozási formák kiszélesítésére lett volna szükség. Azonban az erre irányuló próbálkozások nem sok sikerrel jártak, bár ez nem a takarékszövetkezeten, hanem új partnerein múlott.
1987-ben GT-t (Gazdasági társulást) kívánt létrehozni az igazgatóság egy budapesti szövetkezettel búvárszivattyúk fejlesztésére, gyártására és forgalmazására, valamint csomagolástechnika korszerűsítésére. Ezen kívül a szentesi Vízművel együttműködési megállapodást kötöttek szennyvíztisztító berendezések lízingelésére. A TRANSCOOP Kft.-hez való csatlakozással valutaboltok működtetésébe kapcsolódtak volna be Szentesen és Csongrádon.
Igyekeztek „több lábon megállni”, látható a fentiekből. Természetesen az alaptevékenység továbbra is a betétfogadás és a hitelnyújtás volt. A régi egységek mellett az új egységek (kirendeltségek) egyre nagyobb mértékben járultak hozzá a szövetkezet eredményes gazdálkodásához. 1987-ben a csanyteleki üzletház teljes kivitelezése megtörtént. Megvalósult az új telefonvonalak kiépítése is. A beruházás 2.420.000 Ft-ba került.
A szentesi üzletház tervezésére és építésére a Szentes Városi Tanáccsal társberuházási szerződést kötöttek. Az épület átadásának határidejét 1988. november 30-ban határozta meg az igazgatóság. Ehhez a beruházáshoz 2 millió forint támogatást igényeltek a központi fejlesztési alapból, amit meg is kaptak.
A betétállomány a II. félévben kialakult „vásárlási láz” ellenére a betétkamatadó hírére dinamikusan emelkedett. A növekedés mértéke 12 millió forinttal több, mint 1986-ban volt. A betétkamatlábak május 15-től emelkedtek, október 1-jétől 3% prémiumot kaptak a betétesek. Kiemelkedően jó volt a betétnövekedés Szentesen, Csongrádon, Tömörkényen, elfogadható az igazgatóság szerint Szegváron, Derekegyházán, Csanyteleken visszaesés következett be. Éves szinten 34%-os betétnövekedést értek el.
A kölcsönfolyósítási forgalom megközelítette a 63 millió forintot. Azért lett ilyen magas, mert a hitelkeret kedvezően alakult. 13,4 millió forinttal több hitel állt rendelkezésre. Az év utolsó két hónapja kivételével a tagsági igényeket teljesíteni tudták. 159 db kölcsönt adtak ki fűtéskorszerűsítésre (ez időben történt a gázbekötés a magánházakba), 14 db-ot új lakás építésére. A kölcsön kamatlábak két esetben is emelkedtek: május 15-én és november 2-án az építési hiteleket kivéve. Ennek ellenére a kölcsönállomány megduplázódott. A kiegészítő tevékenységekből 138,1 millió forintot forgalmaztak, a bázishoz viszonyítva 15,4%-os volt az emelkedés.
A lakossági betétek gyűjtésének lehetőségét megkapták a bankok is, ami jelentősen élezte a versenyhelyzetet. Igazi konkurenciát a nyolcvanas évek végén csak a Postabank jelentett, azért mert a postahivatalok is ott vannak valamennyi településen csakúgy, mint a takarékszövetkezetek. Azonban a tagokkal való kapcsolat és a tradíció óriási helyzeti előnyt biztosított a „falu bankjának”. A szigorodó közgazdasági feltételek és a pénzkereslet (a pénzpiaci versenyben) viszonyai között a működő tőke szerepe megnőtt. Ezt érzékelte az igazgatóság és a taktikáját ezeket figyelembe véve alakította ki. A működő tőke hasznosítása mellett a vállalkozásokba való befektetéseket is szorgalmazták a tőkeáramlás gyorsítása érdekében.
A fejlesztési programokat minden évben megvalósították a kilencvenes évek elején. Az üzlethálózat korszerűsödött, a technikai felszereltség színvonala javult. A számítógépes adatfeldolgozás még nem valósult meg, a SZÖVOSZ részéről túl lassú és vontatott volt a kezdeményezés.
A tömörkényi üzletház megépítésével minden egység saját tulajdonú üzletházzal fog rendelkezni, biztosítva a korszerű kiszolgálási színvonalat. A tervek szerint a MESZÖV elnökségének azon határozatát is végre akarják hajtani:
„1990-ig minden községben működjön takarékszövetkezeti egység.”
Ezért úgy tervezték, 1990-ben Felgyőn és Bokroson nyitnak új egységeket.
1987-ben a béreket bruttósították. (43) Ennek felülvizsgálatára célvizsgálatot kértek a MESZÖV Ellenőrzési Irodától, akik ezt megelőzően már általános ellenőrzést tartottak a takarékszövetkezetnél. Megvizsgálták a betétgyűjtési tevékenység színvonalát, a hitelpolitikai irányelvek és előírások betartását, az eredményekre ható tényezők alakulását. Említésre méltó hibát nem tártak fel, a számviteli rend is megfelelő volt. A felügyelő bizottság ellenőrzései is folyamatosak és tervszerűek voltak, az üléseiket rendszeresen tartották.
1987-től kirendeltségként működött a szegvári központi egység. Ennélfogva intéző bizottságot kellett létrehozni, amit a részközgyűlés választott meg Szegváron. Az intéző bizottság elnöke: Vigh Kálmánné kirendeltségvezető, tagok: Bárány István és Kovács Lajos.
Az 1989. évi küldöttgyűlés a szövetkezet elnökének előterjesztése alapján jóváhagyólag tudomásul vette az 1988. évben megvalósult beruházásokat: vásároltak 3 db ROBOTRON 1355-ös könyvelőgépet (232 E Ft), DACIA 1310 üzemi személygépkocsit (121.200 Ft), számítógépet és kiírót (1.986.400 Ft).
A részközgyűléseket, tagértekezleteket ebben az időszakban nagy érdeklődés kísérte. A művelődési és ifjúsági házak mindig megteltek. Szentesen az Ifjúsági Ház nagytermét kinőtték, sőt a 600 főt befogadó Tóth József Színházterem is megtelt. Ezekre a gyűlésekre kulturális és szórakoztató műsorokat is szervezett az igazgatóság. Szegváron, Derekegyházán néptánccsoport lépett fel, Szentesen, Csongrádon a szentesi Horváth Mihály Gimnázium színjátszó csoportja adott műsort. Csanyteleken, Tömörkényen szegedi művészek szórakoztatták a megjelent tagokat.
A tisztségviselők kirándulással egybekötött tapasztalatcseréje is jól szolgálta a tagi kapcsolatok elmélyítését, egymás megismerését. Az iskolai takarékszövetkezeti csoport önállóan szervezett sportversenyeket éveken keresztül. Helyi szervezésű sportversenyek voltak a „Méhecske kupák”, melyek a működési terület kispályás labdarúgócsapatait versenyeztette. A családi tekeversenyeket ugyancsak nagy érdeklődés kísérte. A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején a szegvári tömegsport kezdeményezőjeként szerepelt a takarékszövetkezet. A MESZÖV, SZÖVOSZ KUPA versenyein is rendszeresen részt vettek a takarékszövetkezet csapatai horgászatból, labdarúgásból, tekéből és lövészetből.
A takarékszövetkezet eredményei a nyolcvanas évek végén:
| Betétállomány (ezer Ft) 1987. | Betétállomány (ezer Ft) 1988. | Betétállomány (ezer Ft) 1989. | Kölcsönfolyósítás (ezer Ft) 1987. | Kölcsönfolyósítás (ezer Ft) 1988. | Kölcsönfolyósítás (ezer Ft) 1989. | |
|---|---|---|---|---|---|---|
| Szegvár | 79.585 | 89.462 | 112.535 | 17.654 | 27.404 | 41.950 |
| Szentes | 27.349 | 37.075 | 66.126 | 9.826 | 18.507 | 70.128 |
| Csongrád | 25.472 | 36.370 | 84.699 | 10.457 | 20.621 | 51.779 |
| Derekegyház | 7.489 | 9.289 | 13.516 | 2.826 | 3.338 | 5.558 |
| Csanytelek | 25.326 | 33.359 | 51.266 | 3.414 | 5.594 | 9.200 |
| Tömörkény | 5.551 | 8.310 | 17.128 | 2.592 | 4.794 | 8.138 |
| Összesen: | 170.772 | 213.865 | 345.270 | 46.769 | 80.258 | 186.753 |
A nyereség alakulása:
- 1987: 4.187.000 Ft
- 1988: 11.342.000 Ft
- 1989: 16.860.000 Ft
1989 volt a második reformév. Sok bizonytalansággal indult. Amiben biztosak voltak induláskor: az állami támogatások csökkennek, a költségterhek nőnek, a kamat és adójának terhei nőnek, nőnek a bérköltségek és közterhek, a felújítások és korszerűsítések kiadásai, az infláció felgyorsul, éleződik a pénz piaci verseny.
Ez az év volt a választási ciklus utolsó éve. Érdemes megnézni, milyen változáson ment keresztül a takarékszövetkezet gazdálkodása az 1984-től 1989-ig terjedő időszakban a főbb mutatókat összehasonlítva.
| 1984. | 1989. | Bázishoz %-a | |
|---|---|---|---|
| Betétállomány (millió Ft ) | 77,9 | 239,8 | 307,8% |
| Részjegy, célrészjegy áll. | 1,1 | 105,9 | 9.627.3% |
| Betét+ részjegy + célrészjegy | 79,0 | 345,7 | 437,6% |
| Kölcsön folyósítás (millió Ft) | 11,4 | 187,1 | 1.685,6% |
| Kölcsön állomány (millió Ft) | 6,2 | 186,7 | 3.011,3% |
| Taglétszám/fő | 4626 | 8504 | 183.8% |
| Egy tagra jutó részjegy ért. | 230,0 | 12.424.0 | 5401,7% |
| Mérleg szerinti nyereség | 0.5 | 16,9 | 3.380% |
| Bérhatékonyság Ft/fő | 96,0 | 1.187,0 | 4361.5% |
| Keresetszint ezer Ft/év | 42,3 | 149,0 | 352,24 |
| Szövetkezeti vagyon /millió Ft | 2,5 | 15,8 | 632,09/6 |
| Értékpontok száma | 156,0 | 1.588,0 | 1.017,0% |
| A szövetkezet besorolása | III. kategória | II. kategória |
