Szegvár Online - szegvári független hírportál
Ultimate magazine theme for WordPress.

Búcsú az óvodától és az iskolától

3 116

Napra pontosan 20 évig fényképeztem a szegvári gyermekeket a Kurca-parti Óvodában és a Forray Máté Általános Iskolában. 2004. február 20-án legalább akkora gombóccal a torkomban léptem át az óvoda küszöbét, mint az a kisgyerkőc, akit először visznek szülei óvodába vagy iskolába. Ekkor a Szivárvány kiscsoport farsangi ünnepségét örökítettem meg, 20 évvel később – az utolsó (munka)napomon, 2024. február 20-án pedig – talán a sors fintora – ugyancsak a Szivárvány kiscsoport farsangi ünnepségét.

Farsang 2004. február 20-án, a Központi Óvoda Szivárvány csoportjában
Farsang 2024. február 20-án, a Kurca-parti Óvoda Szivárvány csoportjában

Köszönet a Szülőknek és a Pedagógusoknak!

Ezúton szeretném megköszönni a szülőknek a bizalmukat és a sok megrendelést, a két intézmények – a Kurca-parti Óvoda és a Forray Máté Általános Iskola – munkatársainak a két évtizedes bizalmat!

A legfontosabb szempont számomra mindig a minőség volt, hiszen, életünkben pont a gyermekkor a legfontosabb állomás – az óvodában, iskolában eltöltött évek a legemlékezetesebbek, amelyeket ezután már sohasem lehet visszahozni, de a fényképeken örökre meg lehet őrizni. Nagyon különleges öröm volt számomra „végig kísérni” a gyermeket a kiscsoporttól a nyolcadik osztályig – ekkorra már a nevüket is megtanultam. A fotózás és gyermekek szeretete miatt vállaltam ezt a feladatot, sohasem profitorientált szándékkal végeztem ezt a feladatot, csak és kizárólag a gyerekek szeretete miatt, és csak itt, szeretett falumban, Szegváron.

Az elmúlt 20 év alatt közel negyvenezer fotón örökítettem meg a farsangokat, évzárókat, karácsonyi ünnepségeket, Mikulásvárókat, a rendhagyó órákat, ballagásokat, készítettem csoportfotókat, osztályképeket, műtermi portré fotókat legkedvesebb és legkisebb portréalanyaimról. Nagy hangsúlyt fektettem az osztályképek, csoportképek elkészítésére, volt, hogy közel fél óráig állítgattam be a gyerekeket a tölgyfa alatt, hogy biztosan mindenki jól látszódjon, és előnyös fotó készüljön. A csoportképeket elláttam logóval és a képen szereplők nevével, dátummal, stb. – és mindig hagyományos fotó-előhívással, drága, amerikai Kodak papírra készítve adtam át a képeket – hogy ne fakuljon ki pár év alatt. Az „Első iskolaévem” fotók elkészítésénél is nem az volt a fő szempont, hogy minél gyorsabban túllegyünk rajta, hanem az, hogy iskolai környezetben, a kisiskolásokat egyenként – krétával a kezükben – beállítgatva a tábla elé készüljenek el a képek – még ha az több óráig tart, akkor is.

Nem feledkeztem meg a felnőttek, az óvoda és az iskola munkatársainak fotózásáról sem!

Teljes „hadi felszereléssel” a Kurca-parti Óvodában

Engedjék meg, hogy beszéljek a kezdetekről és a megszűnés szomorú okáról.

A kezdetek

20 évvel ezelőtt nem csak úgy „beestem” az óvoda és az iskola kapuján – legalább fél évvel korábban megkerestem ajánlatommal az akkori két intézményvezetőt – Csurka Zoltánnét és Tóth Lászlónét. Mindkét intézményvezető alaposan a „körmöm alá nézett” – vinnem kellett referenciamunkát, ajánlást, önéletrajzot, árajánlatot, s be kellett mutatnom a vállalkozói igazolványt – s fél évvel később kaptam meg a jóváhagyást az óvodai és iskolai fotózásra és hogy egyáltalán átléphetem az intézmények küszöbét.

A kirúgásom(?) okai

A megszűnés mögött politikai okok állnak a háttérben, egyes óvodapedagógus és osztályfőnök politikai nyomásgyakorlása, valamint egy „maroknyi” szülő – az egyik politikushoz való hűségét megerősítve – fel-felpattantak szülői értekezleten, s ellenem mondtak igaztalan dolgokat – amelyekkel szemben nem tudtam megvédeni magam, mert az intézményvezetők erre nem adtak semmilyen lehetőséget, ráadásul ezekről a mai napig nem tájékoztattak, néhány szülőtől tudtam meg utólag.

Kettő szülő súlyos testi sértéssel riogatott meg, az egyik osztályfőnök pedig ügyvéddel fenyegetett meg. Sajnos akkor nagyon kevés szülő állt ki mellettem, most, hogy pár hete megjelent a hirdetésem, amelyben a műtermi világítástechnikát árulom, több mint 30 szülő keresett meg.

Számomra ezek a történések rendkívül megalázóak, igazságtalanok. Azt gondolom, hogy nincs helye a politikának egy iskolában vagy egy óvodában, s nem helyes, ha egy „politikus” baráti társaságából szülők, pedagógusok igazságtalanul járnak el velem szemben.

Különös, hogy az általános iskolában nyolc évvel ezelőtt is voltak hasonló események, érdekes, hogy akkor ugyanaz a személy volt a ballagtató osztályfőnök, mint most, viszont akkor az iskola akkori intézményvezetője Bernát Ildikó volt, aki ésszerű és következetes módon vizsgálta ki a történteket, alaposan utánajárt a dolgoknak, meghallgatta a szülőket, pedagógusokat, s engem is behívatott a szülői értekezletre, ahol megcáfolhattam a „mellébeszéléseket”. A szülők ezután titkos szavazással dönthették el, hogy ki mellett állnak ki. (2 szülő kivételével az egész osztály kiállt mellettem, végül én fényképeztem a gyerekeket.)

Idén nem volt ilyen igazságos eljárásban részem, nem volt lehetőségem megvédeni magam, gyakorlatilag semmilyen tájékoztatást nem kaptam, nem álltak szóba velem, és a múlt héten elküldött levelemre sem kaptam választ. Szerettem volna tudni az okokat, azt, hogy miben hibáztam, stb…

Egy nyolc évvel ezelőtti Facebook bejegyzés

Ezen a héten az oktatási intézményekben zajló politizálásról akartam kérdezni Miklós Anikót, a Hódmezővásárhelyi Tankerületi Központ igazgatónőjét, de nem sikerült elérnem. (Amint visszahív, frissítem ezt a cikket az ő álláspontjával.)

20 évig támogattam az intézményeket

Amikor 2004-ben megbízást kaptam az intézményvezetőktől, azonnal felajánlottam támogatási szándékomat, amelynek egyik eleme az intézmények önálló weboldalainak elkészítése volt. De nem csak az egykori óvodám és iskolám jutott eszembe, hanem a hittanos éveim is, ezért három weboldal elkészítéséhez láttam hozzá.

Azonnal beregisztráltam a kurcaovi.hu, a forraymate.hu és a kisboldogasszony.hu domaineket, Csurka Zoltánné és Tóth Lászlóné intézményvezetőkkel, valamint Zsadányi József plébánossal egyeztettem a tartalmakat, majd pár hónappal később elkészültek a honlapok, a környékünkön működő intézmények közül az elsők között – ez 2004-ben „nagy szó” volt!

Az eltelt 20 év alatt vállaltam a domainek éves használati-, webhosting- és tárhely díjait, a különböző licencdíjakat, amely a három weboldal esetében 20 év alatt meghaladta a 800 ezer Forintot, s természetesen a honlapok elkészítéséért és rendszeres karbantartásáért, frissítéséért sem kértem pénzt.

Ezeket a támogatásokat a múlt héten visszamondtam, azt sejtem, hogy az intézményvezetőknél ez nem is képviselt semmilyen értéket, egyébként a jelenlegi intézményvezetők közül nekem a mai napig sohasem köszönte meg senki, a korábbi vezetők közül csak Csurka Zoltánné, Tóth Lászlóné, Bernát Ildikó és Zsadányi József mondott köszönetet ezért – de ez nem is probléma, hiszen nem ezért csináltam.

A hálás utókor

Az eltelt 20 év alatt nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy az általam készített képek és videók örökre fennmaradjanak az utókornak, hogy például a mai kiscsoportos gyerekek amikor nagyon sok év múlva nagyszülőkké vállnak, meg fogják tudni mutatni ezeket a képeket unokájuknak. Ez a tartalom nem csak Facebookon van közzétéve, hanem olyan modern és innovatív megoldásokkal, több „helyen” van elmentve, hogy ezeket akkor is „elő lehessen venni”, amikor én már a temetőben leszek. Ezeknek nagyon magas költségvonzata van, amelyeket én fizetek.

Innentől kezdve az óvodai és iskolai események nem fognak megjelenni Szegvár hivatalos weblapjain és az általam kezelt platformokon, csak az amatőr szintű felületeken – ahonnan pár év múlva nyomtalanul eltűnnek, mint ahogy azt már korábban tapasztalhattuk.

Nem lesznek megörökítve az ünnepségekhez kapcsolódó események sem, például „A Tanító Öröksége” díjátadások, a nyugdíjas kollégák búcsúztatásai, az aranydiploma és a kitüntetés átadások – és még sorolhatnám. Fontos volt számomra, hogy ezeket megfogalmazzam, hogy akár 50 év múlva is vissza lehessen keresni a kiváltó okokra.

A „Szegvári képek, szegvári emlékek” Facebook csoportban, az idei nyári szünetben fotóimmal emlékezem az elmúlt 20 évről. Rendszeresen fognak megjelenni fotók farsangokról, évzárókról, karácsonyi ünnepségekről, Mikulásvárókról, rendhagyó órákról, ballagásokról, tablókról, stb.

Utolsó nap az óvodában – 2024. február 20.

Mégegyszer köszönöm Önöknek, Nektek életem ezt a meghatározó szakaszát, ezt a két évtizedet!

A kiemelt fotót rólam Dr. Zbigniew Głuszczak készítte, kb. így néztem ki 20 évvel ezelőtt, amikor kezdetem a fotózást…

Portálunk sütiket használ. Elfogadom Olvasd el

Adatkezelési tájékoztató