Szegvári séta

A község építészeti értékei

Az ősi Szeg a 14-15. században, vagy még korábban épülhetett a Kurca és a Kórógy-ér által közrefogott, a környezeténél magasabb földháton, a Kurca nagy kanyarjának „domború” részén.
A Gróf Károlyi Sándor által a 18. században újratelepített Szegvár erre a középkori utcahálózatra épült. Az újratelepült falu magva a mai Hunyadi János utca (a 19. században: Nagy utca), Kontra utca, és a Rozmaring utca körzetében lehetett. Természetesen beletartozik ebbe a körbe a Templom utca és a Kántor utca is. Egészen más jellegű a község déli részén – az újfaluban – kiépült utcahálózat. Ezt a falurészt nem a természet jelölte ki, hanem mérnök tervezte.
A lakóterület túlnyomóan egyedi telkekből áll. A lakóházakat többnyire véggel az utcára, a telek oldalhatárára helyezték, mert a porta kihasználása így volt kedvezőbb. Fésűs beépítési módnak szokás ezt nevezni. Az így kialakult oromzatok sora, bár különbözőek, mégis változatos utcaképet nyújtanak. Ez látható például az újfalui Bercsényi utcában, az öregfalui Régitemető és Régiposta utcákban. Az újfalui Iskola utca 27. számú háznál egy lépcsőzetes beépítést, úgynevezett háromtetős elrendezést tekinthet meg az arra járó érdeklődő. A főépület mögött először az alacsonyabb istálló, majd a rendeltetése szerint még alacsonyabb ólak következnek. Ez a beépítés jellemző, praktikus és szép. Néhány helyen még láthatunk ilyeneket.
A fésűs beépítés több évszázados hagyománya mellett, megjelentek az utcával párhuzamosan elhelyezett épületek is. Főként iparosok, kereskedők kedvelték, mert így biztosítva volt az eladótér és az utca kapcsolata. A lakásból könnyen megközelíthették, ugyanakkor a raktárak udvar felöli feltöltése könnyen ment és védettebb is volt.
Ha a hajdani Kontra tó felöl nézzük a falut, a magaspart kiemelkedő pontján, az egykori kikötőhelyen, majd csürhejáráson épült a szélmalom. Valószínűen az Aradról Budára e tájon áthaladó régi postai útvonal is érintette. A falu nyugati részén lévő Kurca hídról is jól látható ez a magaspart. 
A házak közül kecses formájával kiemelkedő templomtorony jelzi az ősi település központját. A hídtól déli irányban a „várfal” és a vármegyeháza tűnik elő a hatalmas lombú fák közül, a Kurca-partján. 
A több mint kétszáz éves barokk épület előtti téren egy száz évesnél idősebb Szentháromság szobor áll. Oszlopos alépítményével a vármegyeház tömegét idézi.

A vármegyeház az építés korára (1763) jellemző kosáríves, úgynevezett barokkívű kapubejárata és a kovácsoltvas rácsozatú ablakai korhű hangulatot idéznek. 
Az udvari homlokzat, a zömök, szintén kosáríves árkádokon nyugvó, levegős emeleti tornác szép arányú része a nem régen felújított méltóságteljes épületnek. Érdemes megtekinteni az épületben a kovácsoltvasból készített emeletlezáró ajtót, valamint a hozzá tartozó kovácsoltvas lépcsőkorlátot. 
A vármegyeház Kurca-parti telkén, közvetlenül a vízparton tárták fel a régészek a hajdani Dóczy-várkastély alapjait, valamint a Gróf Károlyi Sándor által építtetett kastély alapjainak maradványait. Az ásatásokat Dr. Vörös Gabriella régész-múzeumigazgató végezte. Az ásatást nem sikerült befejezni, ezért nem tekinthető meg. Ma már a kiásott alapok szétmállott téglahalmok.

Sétáljunk, nézelődjünk!

Sétáljunk végig a Hunyadi János utcán, a valamikori Nagy utcán! Séta közben vegyük szemügyre a házakat, régieket, fiatalabbakat. 
Mindjárt az utca indítása, az 1. számú ház is különleges. Nézzük meg közelebbről!
A nemrégen elvégzett újra tapasztás után is látható még egy kicsit: a vályogfal hasasodását szépen követte az ácsmester és a tetőfedő. A szakmák közötti összedolgozás és kölcsönös megbecsülés jó példája ez. 
Az ezután következő házak, a Hunyadi utca 3. és 5. számú épületek deszkakerítéssel összefogva, arányos tömegükkel, egyenlő homlokmagasságukkal és összeillő deszkaoromzataikkal bizonyítják a különböző beépítési módok szép együttélését. 
A 7. számú ház nemes arányaival a városi uradalmi építészet formaelemeit ültette át a gazdaház téglaburkolatos épületére.

Az utca kanyarulatában – balra – egy kis térre bukkanunk, amely a régi kurcai kikötőre és talán az akkori piactérre is nyílott.
A hajdani kikötőhelyet igazolja, hogy 1795-ben ideállították fel Nepomuki Szent János szobrát, aki a vízen járók és az átkelőhelyek védőszentje.

A több, mint kétszáz éves szobrocska szépen restaurálva ma is ott áll a község legrégebbi hídjának feljárója mellett. Mondják róla, amikor elvitték a restaurátorok, védőhatalma megszűnt a falu felett. Abban az évben egy óriási jégeső haladt keresztül a falun és határán. Három kilométer szélességben mindent elpusztított. A paprika-ültetvényekből csak a legvastagabb szár maradt, a kukoricából pedig csonkok. A faluban betörte az ablakokat, leverte a meszet a falról, beszaggatta a fóliákat, betörte az üvegházak üvegeit. Egy év múlva hozták vissza Szent János szobrát, szépen helyreállítva. Visszakerült eredeti helyére. Abban az évben gyönyörű tavasz és nyár köszöntött a falura.
A Hunyadi utca 16.szám alatt nagyon szép téglaburkolatos házat láthatunk.
Az épület hibátlan domborzatát a szerény faoromzat feletti erősen kiülő tetőzet és mély árnyékvetése felerősíti. Gazdagítja a látványt az íves ablakzáródás és az ablakok fehér mázolása.

A Falumúzeum

Kissé tovább haladva és az utca túlsó oldalára pillantva megragadja tekintetünket az a páratlanul szép látvány, mely a Falumúzeum és a templom együttesében tárul elénk.

A múzeumépület ma már országosan ismert, szinte jelképe a községnek. 
A vaskos pillérekkel tagolt árkád, a mélyen ráterülő nádfedél és az abból kiemelkedő kémények jellegzetesek. A pillérek vastagsága tökéletes összhangot mutat a köztük lévő távolságokkal. A hét pillér hat közével a lehető legkellemesebb ritmusérzetet kelti. Érdekesen mutatja ugyanezt a ritmust a pillérek és a köztük lévő kerítés vetett árnyéka tavaszi, téli napsütéses napokon, valamint nyári késő délutánokon. 
A Károlyi család idejében az ő gazdatisztjei lakták az épületet. 1973 óta falumúzeum. Benne gazdag régészeti anyag az újkőkorból a híres Sarlós Isten szobrával, a 16. századi várkastély ásatásaiból, ugyancsak gazdag néprajzi anyag a századfordulóról (tisztaszoba, szabadkéményes konyha pitvarral, népi kerámia gyűjtemény).
Minden év árpilis 1-től tart nyitva október 31-ig. Szerdán: 17-19 óráig, szombaton: 9-14 óráig, vasárnap: 14-18 óráig. A többi napokon is lehet igényelni a kinyitást délelőtt a (63)364-557-es (múzeum vezető) és a (63)364-858-as (gondnok) telefonon délután. 
Belépődíj nincs, a muzeológus által tartott vezetés ára: 2000 Ft / óra.

 A barokk templom

E nagyszerű községkép másik eleme a több, mint 250 éves katolikus templom. Egyediségét szép arányú toronysisakjának és a klasszikus nagyságú fiatornyának is köszönheti.

Kertjében fogadalmi kereszt áll, talapzatán naiv egyszerűségében is megható domborművel. Az 1739-ben felszentelt templom belső tere szolidan barokk.
A falfestmények, táblaképek nagy művészek munkáiról készült másolatok.
Jó hangú orgonáján évente több alkalommal is játszik Nagy János orgonaművész szülőfaluja lakóinak. 
A templommal szembeni plébánia nagyon régen épült. A templom mögötti iskolaépület 1775-76-ban készült, nádtetővel, téglapadlós konyhával, a tantermek padlózata döngölt agyagból volt.

Tovább sétálunk az ősi utcákon

A templommal szembeni oldalon haladva, pár házzal odébb ismét egy mesés szépségű ház következik: a Vangel-féle ház. A régi korok stílusában elkészített vakolatmintázatot jó érzékkel hangsúlyozták készítői azzal, hogy halvány színekkel festették ki. Sajnos már nagyon leromlott állapotban van, nem lakják.
A 45. szám alatt egy érdekes és szép nagyon régi házat láthatunk. Még abból a korból való, amikor még a telken oda építhette a tulajdonos a házát ahová akarta. A későbbi utcarendezés következtében beépítetlenül maradt a ház eleje, de a fedett tornácot a rendezés vonaláig kivezették és egy kedves kis nyeregtetővel zárták le. Ez a szellemes és formás megoldás a községben csak itt látható.

Ebben az utcában már csak az utca végén – a páros oldalon – találunk érdekes építészeti ritkaságot a Huszka-féle házat, melynek az ornamentikáját olyan építőmester készítette, aki ismerte a szecesszió jellemző vonásait és azt ízlésesen tudta alkalmazni egy falusi házon. Innen a Hunyadi János utca végéről folytathatjuk utunkat a Kontra utcán. Az egykori Kontra tó partvonalának szegélyén épült be ez az utca. 
Az első ház, amit érdemes alaposabban megnézni, ez a 89. szám alatti. A legrégebbi beépítési módot, a falu egyik legöregebb házát csodálhatjuk. Osztatlan oromzata, egyszerű homlokzata, nádtetője az évszázadok hagyományát őrzi. A délutáni napfényben jól érvényesül utcai kerítésének ritmust keltő hatása. A tulajdonos gyermekei nem régen felújították a nádtetőt, minden hagyományt figyelembe véve.

Kissé távolabb, a 73-as számú ház is régi korok tanúja. Az esővető deszkát tartó „hattyúnyak” konzolok igen érdekesek, különösen, ha oldalról éri a fény.

Haladjunk tovább a szélmalom felé, vagyis keletnek. Míg elérünk a Farkas utcáig, láthatjuk, hogyan váltja fel a régit az új. Van olyan megoldás, amikor az új ház tulajdonosa figyelembe vette környezetének építészeti hagyományait, olyan rész is van, amikor nem. Néhány évtized múlva nem fogjuk tudni hogyan építkeztek őseink Szegváron.

Az öreg csőszház

A Farkas utca torkolata körül négy épületből álló, bár különböző időszakból fennmaradt, mégis egységes hatású községképi együttest tekinthetünk meg. Legidősebb tagja az 52. szám alatti, öreg csőszház. 
Hajdanában ez volt a község fogadott csőszeinek lakása. A község tartotta fenn az épületet sokáig. Osztott deszkaoromzata gazdag dísznek hat az egyszerű épületen. Az oromzatot záró kovácsoltvas kereszt és kiegészítő alakzatai mintaként is szolgálhat a mai építkezők számára. 
A ház előtti előkert az épület régmúltjára utal. A léckerítés jól illik a nádtetős házhoz.

A csőszházzal szembeni Kontra utca 55., 57. számú épületek szépen zárják a Farkas utca torkolatát. 
Az 55. számú ház napsugaras oromzatát gazdag fantáziájú, ügyes kezű mester készíthette. Szép látvány a deszkaoromzat alatti esővető deszkát tartó hattyúnyak konzolsor. Továbbsétálva ezen az utcán gazdagabb és szegényebb emberek házait láthatjuk. 
Láthatunk díszes téglaoromzatú gazdaházat az 54. szám alatt, nádtetős, nagyon régi, osztatlan oromzattal készült házat a 66.számnál.

A szélmalom és környéke

Így nézelődve, szemlélődve érünk ki a valamikori faluszélre. Szemben velünk a szélmalom tere, rajta a túloldalon a szélmalom.

A tér északi részén egy mesterséges halmon kőkereszt áll rajta öntöttvas Jézussal, 1887-ből. A szépen helyreállított szélmalom belülről is megtekinthető. 
A 19. század közepén épült. Belső szerkezete, felszerelése hiánytalan, szinte működőképes. Népi ipari műemlék, 1865 táján épülhetett. 
Az utóbbi 50-60 évben a Pusztai család birtokolta.
Az 1970-es években került a Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága tulajdonába.

A tér északi részén egy mesterséges halmon kőkereszt áll rajta öntöttvas Jézussal, 1887-ből. A szépen helyreállított szélmalom belülről is megtekinthető. 
A 19. század közepén épült. Belső szerkezete, felszerelése hiánytalan, szinte működőképes. Népi ipari műemlék, 1865 táján épülhetett. 
Az utóbbi 50-60 évben a Pusztai család birtokolta.
Az 1970-es években került a Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága tulajdonába.

Múzeumként április 1-től október végéig van nyitva. Szerdán: 14-18 óráig, szombaton: 10-12-ig és 14-18 óráig, vasárnap: 14-19 óráig tekinthető meg.
A malom terén keresztül megy le egy földút a Kontrába, Berekbe, az ősi Kontra-tó medrébe, Szentes felé. A tér déli részén, a Szentesi utca mellett áll a már megismert kovácsműhely, Koczka Ádám hajdani kovácsmester műhelye. 
Innen nem messzire van az öregfalusi temető, amit érdemes megnézni. 
Több nagyon régi síremlékben gyönyörködhetünk. A Béke utcai bejárattal majdnem szemben egy parasztbarokk kőkereszt áll. Nagyon régi lehet, valószínű falunk legrégibb műemléke, amely a régi temetőből került jelenlegi helyére.

Irány a faluközpont

A temetőből kijőve folytathatjuk utunkat a község központja felé a Szentesi utcán, vagyis a főutcán.
Mehetünk a Kórógy utcán is, melynek déli házsorának telkei a Kórógy-érre érnek le. A Szentesi utcán menve, mivel a 19. század második felétől kezdődően ez volt a főutca, sok gazdaházat, polgárházat, nagygazdaházat láthatunk.
Ezek többnyire az utca vonalára párhuzamosan épültek, többnek úgynevezett szárazbejárata van. Ezek a szárazbejáratos házak többnyire a 19. század második felében épültek.
Elhaladunk egy iskolaépület mellett – ez volt a külső iskola – amely a második legrégebbi iskolaépülete a községnek. 1887-ben épült. Ezen a helyen, pontosabban ezen a telken már 1854 óta működött iskola egy bérelt házban. Ennek az épületnek a közvetlen szomszédja kelet felöl az utcára véggel épített nádtetős parasztház. Felújítását ízlésesen, értőn végezték, bár a nemes vakolat helyett jobban illene rá a meszelés.
Tovább haladva a község központja felé, bal oldalon található a református templom. Külső állapotán látszik, kevés református vallású ember él Szegváron.

Ez nem meglepő, mert Gróf Károlyi Sándor az újratelepítés alkalmával katolikus magyarokat hozatott nógrádi és hevesi birtokairól a 18. században. 
Távolabb a Szentesi utca 8. szám alatt a község másik legöregebb vegyes rendeltetésű épületét találjuk. 
Az utca vonalával párhuzamosan épült, iparos ember tulajdona volt. Az utóbbi években felújította a tulajdonos, jellege megmaradt, de hiányzik az évszázados, a használattól kikopott bejárati ajtó és az eredeti küszöb. 
Elhagyva az ABC áruház lapos tetős épületét, mellette a szépen felújított, ízléses cseréptetővel ellátott takarékszövetkezeti székházat, a Szabadság téren találjuk magunkat, melynek az északi szélén terpeszkedik a szintén lapos tetős, jellegtelen épületben lévő községháza. Milyen jó helye lenne a hivatalnak a vármegyeház patinás épületében!

Elhaladva a községháza melletti lapos tetős kockaházak előtt, kijutunk a tér nyugati szélére, ahol szemünkbe tűnik a Szabadság tér 4. szám alatti kereskedő ház. Ez az épület – bár az utóbbi időben felújították egyik felét – távolabbi tájon is egyedül álló építészeti emlék volt. Tetőzetét egy teraszos kilépő töri meg, fölötte kontyolt tető, ahol elhelyezték az emelőcsigát a padlás áruval való feltöltéséhez. 
A jelenlegi tulajdonos szerencsére meghagyta eredeti jellegét, kár hogy a mellette lévő, vele egybeépített lakás elválik tőle a más színű vakolat miatt. Egy tömegű építmény gyönyörű színfoltja lenne a tér nyugati részének.
Ha innen észak felé haladunk tovább, a Rozmaring utcára jutunk. Ez az utca része lehetett az ősi település központi magjának, úgyhogy sétánk alkalmával több régi épületet tekinthetünk meg most is.
Ha elhagyjuk az utcakereszteződést, a község egyik legszebb, és legtöbb hagyományos építészeti elemet felmutató utcaképéhez érünk a 41-45. szám között. Hat porta az enyhén homorú oldalon.
A tömör, meszelt kerítésszakaszokkal egybefűzött fésűs beépítés az oromzatok ismétlődésével a község kiemelt értéke. 
A Kántor utcával alkotott kereszteződésben kis terecske bukkan elő. Ehhez hasonló, bensőséges hangulatú kis tér talán nincs is több a faluban. A valamikori közkút környezete maradt beépítetlenül.
Ha a kis térről átmegyünk a Régiposta utcába – aminek a végén lehetett az egykori postaállomás -, mindjárt a 45-47. szám alatt látható egy jó példa a régi és az új (formák) házak együttélésére. Az oromzatos kiképzés, a tetőgerinc magassága, a hasonló tetőhajlás és az anyaghasználat, képesek kellemes utcaképet alkotni. Érdemes megnézni az oromzáró díszeket, és magukat az oromzatokat is. Szép, változatos formákat láthatunk mindkettőből. A Régiposta utcán délre haladva visszajutunk a Szabadság térre. 
A községháza előtt néhány házzal, egy nagyon szépen elkészített házvéget vehetünk szemügyre deszkából készített napsugaras oromzattal. Érdemes alaposan megnézni, milyen szép munkát végzett az ácsmester. A mostanában épült házak között is van már néhány, ahol ehhez hasonló deszkaoromzat található. A Hunyadi János utca 46. és a Kontra utca elején a Makovecz-féle terv alapján épült háznál. Nem pontos másolatokról van szó, hanem ízléses, modern változatról. 
Bár a napsugaras oromzatdísz szegedi származású, nagyszerűen díszítene itt is minden hozzáillő házat akkor is, ha teljes egészében lemásolnák.
A Szabadság tér mellett a vármegyeháza felé nyúlik a Kossuth tér. 
Itt állították fel 1992-ben Kossuth Lajos szobrát, Tóth József szobrászművész alkotását.

A hajdani vásártér 1894-ben, Kossuth halálának évében, kapta nevét az akkori képviselő-testülettől.
A tér északi részét határoló házsor nagyon értékes, a 18. századi községképet idézi.
Idáig érve egy teljes kört, sőt valamivel többet, tettünk meg a faluban, mégpedig a vármegyeházától indulva észak felé, majd keletnek fordulva a Kontra utcán a szélmalomig, itt délre kanyarodva, a Szentesi utcán nyugatnak tartva visszaértünk a vármegyeház környékére.
Majd a Rozmaring és a Régiposta utca bejárásával bejártuk a „nagy körutat”.
Ez a kör magába foglalja a község legrégebbi részét, a legszebb építészeti emlékekkel.
Ehhez jön még a Kórógy utca környéke a kertek alatt folyó Kórógy-érrel, a Kórógy- tó és környéke a valamikori sörfőzde épületeivel és a különleges kőkereszttel a tó partján. Az újfaluban – ha átmegyünk a Kórógy hídon – megtaláljuk a legújabb részét Szegvárnak. Kossuth-telepnek nevezik. Kis palotákat, modern parasztházakat, és a századforduló előtt és után épített kis házakat láthatunk.
A Szent János hídon – a Szent János szobornál – átkelve a Kurcán a Réti-telepre jutunk. Ez a falurész fiatalabb az újfalunál, a századforduló után épült be.
Hangulatos utcáit egyik irányban a Kurca vezeti, nyugati szélén a szántóföldekbe olvadnak portái. A Kurca nádas partvonala mellett haladó út három kilométer után a Holt-Tiszához ér ki.

Már be is jártuk a falut. 
Érdekes és szemet gyönyörködtető látványban volt része a kíváncsi sétálónak.
Nem is lehet leírni mindent, meg kell nézni délutáni sétán levélhulláskor, vagy tavasszal, amikor virágoznak a házak elé ültetett gyümölcsfák. 
A kora nyári Szegvár a legszebb. Nem csak a falu, hanem a határa is. A búzamezők, rétek, vizek, vízpartok, ligetek, erdőcskék, a virágzó napraforgók…
A szépség mellé társulnak olyanok, mint a tiszta levegő, a mezők illata és a nyugalom.

A község határa

Szegvár külterülete, a határa, igen változatos, annak ellenére, hogy tipikus alföldi táj.
A falutól nyugatra eső terület egészen a Tiszáig a folyó ártere volt, mélyen fekvő, csakúgy, mint az északon lévő Kontra. Ezeken a területeken a laposból hordalékkúpok, úgynevezett szigetek emelkednek ki, melyeket sohasem lepett el az árvíz. 
Természetesen a tanyák többsége ezekre a szigetekre épült. Ilyen sziget a Tételhát, Körtehát. A belterülettől keletre és délre eső részek – Sáp, Derekegyházoldal, Zsigerhát, Nagypuszta – magasabban fekvő határrészek. Ezeket sohasem veszélyeztette az áradó Tisza. Itt voltak és vannak a legértékesebb termőföldek. 

Az „Orom” homokból „épült” hosszú vonulatán a filoxera pusztításáig szőlőt is termeltek a szegváriak. 
A régen épült tanyákat elrejtik a hatalmas akác-, nyár-, és szilfák lombjai. Legtöbb tanya a derekegyházoldali, zsigerháti, nagypusztai, kórógyoldali részen található. 
Az ártézikutas tanyákat könnyen felismerhetjük, mivel azok környékén sok a fa. 
A régi dűlőutak közelében valóságos tanyasorok alakultak ki az idők folyamán.
Ezeket a földutakat mindig gondozta a község és az arra lakó gazdák is, hiszen eső, hó esetén csak jól gondozott utakon tudták megközelíteni a 6-8 km-re lévő falut.

Horgászparadicsom

Szegvárt a vizek falvának is nevezik, mivel két folyó, a Kurca és a Kórógy folyik keresztül rajta. 
Természetes tava is van, a Kórógy-tó, amely a községet két részre osztó Kórógy folyócska mellett a falu közepét díszíti síma víztükrével, ligetes partjával.
A másik ősrégi tavunk a községtől észak-nyugatra 4-5 km-re található, a Lándor-tó. 
Horgászásra kiválóan alkalmas. Jelenleg magántulajdonban van.

A Tisza is a falu határában kanyarog, az előbb említett Lándor-tó-tól alig néhányszáz méterre. 
A községből a Tiszai út vezet ki a Holt-Tiszához, ahonnan könnyen eljuthatunk az élő Tiszához. 
Maga a Holt-Tisza is egy gyönyörű, szabad vízfelülettel rendelkező természeti szépség. 
Gazdag növényzete változatos állatvilágnak ad otthont. 
Csendesen evezve, a ladikból megfigyelhetjük a madarakat, a vízben élő és a vízhez lejáró állatokat.

A faluból délre, Mindszent város felé, haladva a Ludas-ér hídján át vezet az út.
A Ludas-eret a környező szántóföldek öntözésére használják az itt élő emberek, csakúgy, mint a Kórógy folyócskát. Mivel igen bővizűek, csónakkal, ladikkal jól járhatók. 
Mindegyik természetes vizünkben sok a hal. A helyi horgászegyesület rendszeresen végez haltelepítést. A lassúfolyású Kurcában, Kórógyban, Ludas-érben, Holt-Tiszában, a tavakban hatalmas pontyok, harcsák, amurok, busák nőnek. 
Évente több alkalommal is kifogják a horgászok az „év legnagyobb” óriásharcsáját. Sokszor akad a horogra süllő, törpeharcsa, csuka, kárász, keszeg. 
A horgászás mellett csónaktúrákat, fotótúrákat tehet az érdeklődő a vizeken.

Hosszú kilométereken át lehet evezni, gyönyörködve a vízparti növényzetben, a gazdag állatvilágban. A Kórógyon, Ludas-éren, Kurcán átívelő hidak néhány helyen akadályozzák a csónak útját. Ilyenkor bizony jól jön a segítség, mert ki kell emelni a csónakot, ladikot a vízből és a híd másik oldalán újra beletenni. 
Ezt a kis erőlködést ellensúlyozza a csend és a nyugalom, ami körülveszi a csónakázót.

Éghajlat

A nyár száraz, meleg, mint egy hegyekkel közrefogott medencében. 
A tél pedig hideg. 
Történelme során sokszor pusztította el a termést az aszály. Voltak olyan évek, amikor nyáron az aszály, télen a fagy, tavasszal az árvíz vitt el mindent. Ilyenkor a távolabbi vidékekről kellett hozni a gabonát, takarmányt, nehogy éhezzenek az emberek, elpusztuljanak az állatok.
Legszebb évszak a tavasz, ha nincs szárazság, ha nincs sok víz. 
A gazdag növényzet kivirágzása csodálatos. Ilyenkor madárdaltól hangos a határ, szinte érezni lehet a föld lélegzését. 
Az ősz lehangoló, ha esős, mert nagy a sár a határban, s a faluban is. 
A tél szépségét a csillogó hóval, zúzmarával fedett változatos táj adja. 
Különösen megragadó hangulatú a havas tél a legrégebbi utcákban.

Különleges hangulatot árasztó, csak Szegvárra jellemző községképek

1. A Kossuth tér északi határán lévő házsor a vármegyeházával, a Szentháromság – és a Kossuth szoborral – a tér déli széléről, az utca túloldalán lévő világháborús emlékmű irányából nézve

2. Az 1795-ben állított Szent János szobor, a várbörtön hajdani fala a Kurca folyóval – a Szent János hídról nézve.

3. A Falumúzeum épülete a katolikus templommal – a Hunyadi J. utca 22. számú ház elől nézve.

4. Nagyon szép, jellegzetesen népi építészeti együttes a Kontra utca 52., 55., 57. számú házak – a Farkas utca sarkáról nézve.

5. A községben a legtöbb hagyományos elemet felmutató utcaképe a Rozmaring utca 41- 47. számig az enyhén homorú oldalon – a Kántor utca vége felől nézve.

6. A Kórógy-eret, a Kórógy-tavat és a tavon túli ligetet tájképpé alakíthatjuk, ha az újfalui Kórógy híd déli feljárójáról nézzük. Minden évszakban csodás látvány.

7. Érdemes megnézni a község legértékesebb képzőművészeti alkotását a Polgármesteri Hivatal házasságkötő termét díszítő Németh József festményeket, valamint a Takarékszövetkezet egyik emeleti termében lévő Szalay Ferenc pannókat.

8. A falu keleti szélének jellegzetes képévé összeálló szélmalmot és a tőle nem messzire lévő 1887-ben állított fogadalmi keresztet .

9. A Kórógy-tó északi részénél, a valamikori sörház előtt álló kőkeresztet az Ágoston-ház elől nézve.